rés a présen

„Viszonylag ütemes dalok” – Gyulai István (Sztív), énekes-dalszerző

  • rés a présen
  • 2014. október 23.

Snoblesse

A halnak nem kell mozognia. A halnak nem kell beszélnie. A halnak nem kell interakció, mert a hal mindent tud. Van a tenger alatt valami, ami nem csak mély, és nem csak izgalmas.

rés a présen: Milyen zenei műfaj az a power-melankólia?

Gyulai István: Ezt a megnevezést mi találtuk ki, valahogy jelölni akartuk két szóban a kedvünket. Amit át akartunk adni ezzel, az amúgy már létezik. Például a National és a Foals is olyan zene, amiben megszomorodott felnőtt emberek viszonylag ütemes dalokat adnak elő, csak mi adtunk neki egy brandet.

false

rap: Az Into The Sea című lemez anyaga vagy az együttesed, az Anton Vezuv volt hamarabb?

GYI: A lemezanyag volt előbb, kábé 8-9 éve írtam a dalokat. A zenekar 3 éve alakult meg, a dalok kiszivárogtak a fiókomból az ismerősök és az internet segítségével, aztán találtak maguknak embereket. A basszerosunk, Kalmár Tibi volt a legrámenősebb, ő hozta a többi embert, Csét, a gitárosunkat és az időközben sajnos kilépő dobosunkat, Zsiga Ádit, így lett a zenekar. Azóta állandó tag lett az elektronikát művelő Stéger Tomi barátunk, és rátaláltunk Kocsis Szabira is, aki a dobokat vette át. Ez a zenekar mindig is zenekar volt, közösség, és nem projekt.

rap: Hogyan születtek a számok?

GYI: A világtól elvonulva, egy pincében írtam őket, mert rossz passzban voltam, végtelen, megjavíthatatlan szomorúságban, ami viszont hallhatóan inspirált passz is volt. Úgy éreztem magam, mint egy darab hal egy planétányi óceánban, mindemellett viszont a világ (és főleg a zene, az irodalom és a filmek) művészetét olyan erősen tudtam magamba fogadni, és olyan erős hatással voltak rám, hogy „kénytelen voltam” alkotni. Mindent befogadtam, mint egy gyerek. Rajzoltam is akkor. Írtam is, verseket, novellákat. És magamtól megtanultam hangszeren zenélni és énekelni is. Nem nagy sztori, ez így szokott lenni, valami annyira ki akar jönni belőled, hogy a világon semmi nem állhat az útjába.

rap: Rupert Coulson hogyan keveredett a lemez történetébe?

GYI: Amikor eldöntöttük, hogy lesz album, elkezdtünk keresni embereket a keverésre. Mivel ez egy nemzetközileg is elhelyezhető zene (nem csak az angol nyelve miatt), írtam pár külföldi arcnak. Megnéztem, hogy a kedvenc dalaimat ki keverte, és írtam nekik. Rupert az Ilya egyik dalát keverte, amit szeretek (They Died for Beauty), és Rupert azt mondta, hogy az Anton Vezuv kúl, szívesen vállalja; egy dalt kértünk tőle. Aztán annyira tetszett neki, hogy miután megcsinálta, azt mondta, megkever még egyet ingyen, csak úgy. Küldtünk neki ajándékba Bock bort és Dunakavicsot. Hát, nem jó fej?

rap: A Vezuvot értem, de ki az az Anton?

GYI: Senki. Gyorsan kellett találnunk egy nevet, hogy legyen mit nyomtatni az első koncertünk reklámanyagába. Mindenki bedobott valami nevet a kalapba, ezt én dobtam be. Csak úgy jött. Olyat akartam, ami két részből áll, és tetszik a hangzása. Ez az Anton Vezuv.

rap: Hol lehet titeket hallani élőben?

GYI: Két koncert van idén lekötve, október 22-én a GMK-ban, a Pegazusok Nem Léteznek vendégeként, november 14-én a Kontrában lesz maga a lemezbemutató, bónusz hangszerekkel kibővítve, érdemes jönni. A jövőben többet szeretnénk koncertezni, és új dalokat írni, de fogalmunk sincs, hogy milyen dalokat, milyen stílusban. Úgy fogjuk csinálni, ahogy az első albumunkat, majd ahogy lesz kedvünk. Ha nem lesz, nem csinálunk semmit. Megnyugtatásként azért közlöm, most éppen van kedvünk.

rap: Ha tengerben születhetnél újjá, mi lennél a legszívesebben?

GYI: A halnak nem kell mozognia. A halnak nem kell beszélnie. A halnak nem kell interakció, mert a hal mindent tud. Van a tenger alatt valami, ami nem csak mély, és nem csak izgalmas. Legyek hal, és akkor egy újság ajánló rovata kedvéért a helyére is kerül minden.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.