rés a présen

„Viszonylag ütemes dalok” – Gyulai István (Sztív), énekes-dalszerző

  • rés a présen
  • 2014. október 23.

Snoblesse

A halnak nem kell mozognia. A halnak nem kell beszélnie. A halnak nem kell interakció, mert a hal mindent tud. Van a tenger alatt valami, ami nem csak mély, és nem csak izgalmas.

rés a présen: Milyen zenei műfaj az a power-melankólia?

Gyulai István: Ezt a megnevezést mi találtuk ki, valahogy jelölni akartuk két szóban a kedvünket. Amit át akartunk adni ezzel, az amúgy már létezik. Például a National és a Foals is olyan zene, amiben megszomorodott felnőtt emberek viszonylag ütemes dalokat adnak elő, csak mi adtunk neki egy brandet.

false

rap: Az Into The Sea című lemez anyaga vagy az együttesed, az Anton Vezuv volt hamarabb?

GYI: A lemezanyag volt előbb, kábé 8-9 éve írtam a dalokat. A zenekar 3 éve alakult meg, a dalok kiszivárogtak a fiókomból az ismerősök és az internet segítségével, aztán találtak maguknak embereket. A basszerosunk, Kalmár Tibi volt a legrámenősebb, ő hozta a többi embert, Csét, a gitárosunkat és az időközben sajnos kilépő dobosunkat, Zsiga Ádit, így lett a zenekar. Azóta állandó tag lett az elektronikát művelő Stéger Tomi barátunk, és rátaláltunk Kocsis Szabira is, aki a dobokat vette át. Ez a zenekar mindig is zenekar volt, közösség, és nem projekt.

rap: Hogyan születtek a számok?

GYI: A világtól elvonulva, egy pincében írtam őket, mert rossz passzban voltam, végtelen, megjavíthatatlan szomorúságban, ami viszont hallhatóan inspirált passz is volt. Úgy éreztem magam, mint egy darab hal egy planétányi óceánban, mindemellett viszont a világ (és főleg a zene, az irodalom és a filmek) művészetét olyan erősen tudtam magamba fogadni, és olyan erős hatással voltak rám, hogy „kénytelen voltam” alkotni. Mindent befogadtam, mint egy gyerek. Rajzoltam is akkor. Írtam is, verseket, novellákat. És magamtól megtanultam hangszeren zenélni és énekelni is. Nem nagy sztori, ez így szokott lenni, valami annyira ki akar jönni belőled, hogy a világon semmi nem állhat az útjába.

rap: Rupert Coulson hogyan keveredett a lemez történetébe?

GYI: Amikor eldöntöttük, hogy lesz album, elkezdtünk keresni embereket a keverésre. Mivel ez egy nemzetközileg is elhelyezhető zene (nem csak az angol nyelve miatt), írtam pár külföldi arcnak. Megnéztem, hogy a kedvenc dalaimat ki keverte, és írtam nekik. Rupert az Ilya egyik dalát keverte, amit szeretek (They Died for Beauty), és Rupert azt mondta, hogy az Anton Vezuv kúl, szívesen vállalja; egy dalt kértünk tőle. Aztán annyira tetszett neki, hogy miután megcsinálta, azt mondta, megkever még egyet ingyen, csak úgy. Küldtünk neki ajándékba Bock bort és Dunakavicsot. Hát, nem jó fej?

rap: A Vezuvot értem, de ki az az Anton?

GYI: Senki. Gyorsan kellett találnunk egy nevet, hogy legyen mit nyomtatni az első koncertünk reklámanyagába. Mindenki bedobott valami nevet a kalapba, ezt én dobtam be. Csak úgy jött. Olyat akartam, ami két részből áll, és tetszik a hangzása. Ez az Anton Vezuv.

rap: Hol lehet titeket hallani élőben?

GYI: Két koncert van idén lekötve, október 22-én a GMK-ban, a Pegazusok Nem Léteznek vendégeként, november 14-én a Kontrában lesz maga a lemezbemutató, bónusz hangszerekkel kibővítve, érdemes jönni. A jövőben többet szeretnénk koncertezni, és új dalokat írni, de fogalmunk sincs, hogy milyen dalokat, milyen stílusban. Úgy fogjuk csinálni, ahogy az első albumunkat, majd ahogy lesz kedvünk. Ha nem lesz, nem csinálunk semmit. Megnyugtatásként azért közlöm, most éppen van kedvünk.

rap: Ha tengerben születhetnél újjá, mi lennél a legszívesebben?

GYI: A halnak nem kell mozognia. A halnak nem kell beszélnie. A halnak nem kell interakció, mert a hal mindent tud. Van a tenger alatt valami, ami nem csak mély, és nem csak izgalmas. Legyek hal, és akkor egy újság ajánló rovata kedvéért a helyére is kerül minden.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.