Hogy élnek a halak a tengerben? (Tulajdonképpen Periklész)

  • 2012. április 26.

Snoblesse

A TÁP Színház bemutat. Önismétlés 3 generációban. Recesszió és kurvák. Apák és lányok. Hácsok és csellék. Mi sem természetesebb!


Nekem a független színházi létezés a legszimpatikusabb, tervben van egy társulat összehozása, annak ellenére, hogy ez a mostani körülmények között súlyosan elmebeteg vállalkozásnak tűnik – ezt még 2010-ben nyilatkozta a Narancsnak Laboda Kornél, aki azóta túl van már egy s máson, például a Skála-sztorit feldolgozó Fő az illúzió című produkción, vagy a Pont(y) műhely több előadásán. Az ő rendezése a TÁP Színház friss bemutatója is, mely nem más, mint „Továbbmenés. Rejtvényfejtés. Menekülés. Országmentés. Hajótörés. Halászkodás. Megmérkőzés. Gitározás. Házasodás. Hajótörés. Szülés közben életvesztés. Vízbe dobás. Feltámasztás. Csecsemőtől szabadulás. Időmúlás. Bérgyilkolás. Kalózkodás. Kurválkodás. Szövés-fonás. Rátalálás. Továbbmenés. Ottmaradás.” Következő előadás: 22.00.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.