Vidám Park – Körhinta-kiállítás

  • 2012. április 27.

Snoblesse

Vidám Park volt, van és lesz: a park történetét kiállítás mutatja be a 106. évében járó Körhintában.


A Budapesti Vidám Park körhintája, „a Körhinta”, 2006-ban ünnepelte vidámsága 100 éves fennállását – a kívül szecessziós, belül neorokokó épületben a hinta mind a mai napig csúcsra jár – igaz, ma már nem lovak hajtják. Az Urbitális Majális keretében május 1. és 31. közt a körhintázáshoz extraszolgáltatás is jár: minikiállításon tekinthető meg a Vidám Park története, így az a jelentőségében csakis Pest és Buda egyesítéséhez mérhető esemény is bizonyára megelevenítődik, amikor – történt mindez az 50-es évek elején – az Angol Parkhoz hozzácsatolták a Vurstlit, s így megszületett a mai Vidám Park.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.