Sarah Gancher: Klauzál tér

  • 2012. április 26.

Snoblesse

Drámai felolvasószínház a Sirályban.


Újabb állomásához érkezett Sarah Gancher sorozata, a Hét a hétben – a Budapesten is sokat időzött amerikai szerző (interjúnk vele itt) feltett szándéka, hogy hét történetben/művészeti projektben dolgozza fel  a régi pesti zsidónegyed múltját és jelenét. A hétből eddig kettő – az Öt anya és a Széder – felolvasó-színházi előadása valósult meg, s most itt a harmadik. A Klauzál tér egy kamaszlány története, aki nemrég költözött a pesti zsidónegyedbe. A környékbeli gyerekek kiközösítik, emiatt Klára egy zsidó lány szellemével kezd el barátkozni. Érsek-Obádovics Mercédesz, Kiss Diána Magdolna, Gera Marina, Gergely Katalin és Szilágyi Kata adják elő/olvassák fel a két lány történetét.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.