Könyv

Ljudmila Ulickaja: Csak egy pestis

  • Karafiáth Metta
  • 2020.12.02 21:00

Sorköz

Mintha egy feszes tempójú film peregne a szemünk előtt: 1978-ban járunk egy szovjet laboratóriumban, ahol Rudolf Ivanovics Majer elmélyülten végzi pestissel kapcsolatos kutatásait.

Majd jön egy telefon, hogy azonnal induljon Moszkvába, és prezentálja az addigi eredményeket. Egy rossz mozdulat, egy félrecsúszó maszk és Rudolf máris két lábon járó vírusgazdaként száll fel a vonatra. Vakcina nincs. Csak a gyomorideg. Snittről snittre haladunk előre, és nem csupán a vírus terjedésének vagyunk szemtanúi, hanem egy elnyomásra épülő rendszer embertelen könyörtelenségének és az ember törékenységének is.

Ahogy lendül előre a történet, egyszerre bomlik ki előttünk a kontaktkutatás eszeveszett hajszája és folynak össze a legkülönbözőbb sorsok, pánikreakciók és a tehetetlenséget követő belenyugvás. Nem véletlen a filmes érzésünk: Ulickaja egy 42 éves szövegéhez nyúlt vissza, amelyet egy forgatókönyvíró-kurzus felvételijére készített. És otthon van ebben a világban, ügyesen vezeti a pörgős történetet. A leírások lényegre törők, tömörek, képiségük erős, egyszerre teremtenek hangulatot és villantják fel a belső történéseket. A pártfegyelem árnyékában gyors egymásutánban felvillanó emberi sorsok pedig messze túlmutatnak a vírusveszélyen: egy félelemre, látszatra, ki- és elhallgatásra épülő rettenetes állam természetét tükrözik. Áthallásos régi szöveg, s ettől még félelmetesebb, még ismerősebb. 

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!

Neked ajánljuk