Könyv

Ljudmila Ulickaja: Csak egy pestis

  • Karafiáth Metta
  • 2020. december 2.

Sorköz

Mintha egy feszes tempójú film peregne a szemünk előtt: 1978-ban járunk egy szovjet laboratóriumban, ahol Rudolf Ivanovics Majer elmélyülten végzi pestissel kapcsolatos kutatásait.

Majd jön egy telefon, hogy azonnal induljon Moszkvába, és prezentálja az addigi eredményeket. Egy rossz mozdulat, egy félrecsúszó maszk és Rudolf máris két lábon járó vírusgazdaként száll fel a vonatra. Vakcina nincs. Csak a gyomorideg. Snittről snittre haladunk előre, és nem csupán a vírus terjedésének vagyunk szemtanúi, hanem egy elnyomásra épülő rendszer embertelen könyörtelenségének és az ember törékenységének is.

Ahogy lendül előre a történet, egyszerre bomlik ki előttünk a kontaktkutatás eszeveszett hajszája és folynak össze a legkülönbözőbb sorsok, pánikreakciók és a tehetetlenséget követő belenyugvás. Nem véletlen a filmes érzésünk: Ulickaja egy 42 éves szövegéhez nyúlt vissza, amelyet egy forgatókönyvíró-kurzus felvételijére készített. És otthon van ebben a világban, ügyesen vezeti a pörgős történetet. A leírások lényegre törők, tömörek, képiségük erős, egyszerre teremtenek hangulatot és villantják fel a belső történéseket. A pártfegyelem árnyékában gyors egymásutánban felvillanó emberi sorsok pedig messze túlmutatnak a vírusveszélyen: egy félelemre, látszatra, ki- és elhallgatásra épülő rettenetes állam természetét tükrözik. Áthallásos régi szöveg, s ettől még félelmetesebb, még ismerősebb. 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.