Margaret Atwood és Bernardine Evaristo kapta a Booker-díjat

  • MTI/narancs.hu
  • 2019. október 15.

Sorköz

A zsűri mindent megpróbált, de egyszerűen képtelen volt dönteni a két írónő között.

A kanadai Margaret Atwood és a nigériai-brit Bernardine Evaristo megosztva vehette át hétfő este Londonban az idei Booker-díjat.

A legrangosabb brit irodalmi elismerést a szabályok szerint nem lehetne megosztva odaítélni, de a zsűri közölte, hogy egyszerűen nem tudott dönteni a két szerző művei között.

Margaret Atwood és Bernardine Evaristo így a Booker-díjjal járó 50 ezer font (19 millió forint) pénzjutalmon is egyenlő arányban osztozik.

A 79 esztendős Atwood, a Booker-díj eddigi legidősebb kitüntetettje A szolgálólány meséje című regényének nemrégiben megjelent folytatásával, a The Testaments című kötettel érdemelte ki a díjat.

A The Testaments, amelynek története 15 évvel az eredeti regény vége után kezdődik, szeptemberi megjelenése után az első héten 100 ezer példányban kelt el a brit piacon.

A Londonban élő 60 éves Bernardine Evaristo nyolcadik regényéért, a Girl, Woman, Other című alkotásért részesült a Booker-díjban. Ő az első fekete női Booker-díjnyertes az irodalmi kitüntetés fél évszázados eddigi történetében.

Eddig csak kétszer, 1974-ben és 1992-ben ítélték oda megosztva a Booker-díjat, de a szabályokat később úgy módosították, hogy a díjat nem szabad megosztani, és minden évben ki kell adni.

A BBC beszámolója szerint az idei díj megosztásáról szóló döntést komoly vita előzte meg.
Amikor Peter Florence, a zsűri elnöke közölte Gaby Wooddal, a Booker-díj alapítványának irodalmi igazgatójával, hogy a döntnökök nem tudnak dűlőre jutni, és két díjat akarnak kiadni, Wood először határozottan visszautasította a felvetést.

Florence azonban a BBC-nek elmondta: minél többet beszéltek a zsűri tagjai a két műről, annál inkább arra a meggyőződésre jutottak, hogy mindkettőt díjazni akarják.

Amikor másodszor is közölték ezt a szándékukat Gabby Wooddal, Wood felhívta a Booker-díj alapítványának elnökét, Helena Kennedy bárónőt, a brit parlament felső kamarájának, a Lordok Házának tagját, aki először szintén mereven elzárkózott a díj megosztásától.

A zsűri ekkor ismét összeült, még szavazással is próbálkozott, de ez sem hozott döntést.
Florence elmondása szerint ezután ismét felhívták az alapítvány elnökét, aki a zsűri hajthatatlanságát látva "végül belátta, hogy nincs mit tenni".

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.