Az 1800-as évek végén és 1900-as évek első felében játszódó regényeik nem attól érdekesek, hogy fűzőbe és puffos ujjú muszlinruhába öltöztetett, 21. századi, emancipált gondolkodású feministákról szólnak, hanem attól, hogy főszereplőik empirikus tapasztalatait, tudását, irracionálisnak tetsző sejtéseit nem fedi le a korabeli társadalom fogalomkészlete, narrációjukat nem segíti a szerző mai tudása.
Épp ellenkezőleg, az elbeszélés szépségét és feszültségét az adja, hogy a narrátor képtelen kifejezni a különcség, kirekesztettség élményét, kizárólag az őrület korabeli, konstruált képzetéhez tudja közelíteni, és ha a valóságban már nem bízhat, kénytelen újra meg újra a metafizika nyelvezetét használni.
| ||
Szövegük így lesz egyszerre gazdag és megbomlott,
realista és a mítoszok ködébe vesző, tudományos igényű és menthetetlenül lírai. Hőseik pedig nemcsak koruk ellenállói, hanem paradox módon annak tipikus termékei, képviselői is.
| ||
Lucy Strange emellett azért is fontos szerző, mert tud egyedi nézőpontból írni a 20. századi történelem traumatikus eseményeiről. Második regényének helyszíne Anglia délkeleti része, Kent megye (különös módon mindhárom írónő Dél-Angliában született, és a regényeik is itt játszódnak),
Nagy-Britannia most üzent hadat Németországnak,
a tengerparti faluban pedig már a nácik érkezése előtt szétszakad az éppen csak kamaszodó Petra családja: német származású anyját internálótáborba küldik, apja, aki a világítótorony őreként dolgozik, új, titokzatos feladatokat kap a faluvezetéstől, nővére pedig úgy tűnik, az ellenséggel szimpatizál.
A faluban egyre gyakoribbak a szabotázsakciók, ez pedig legalább olyan rémisztő, mint az égen időnként átvonuló bombázók, a fenyegető evakuálás vagy az, ki éli túl a Dinamó-hadműveletet, és ki nem. Bárki ellenség lehet, ébred rá Pet, a legközelebbi rokon is, de az sem elképzelhetetlen, hogy mitikus lények avatkoznak közbe.
A regény kísérteties magánmitológiáját Eric Ravilious festményei és cornwalli, valamint cumbriai mítoszok inspirálták, de ahogy Perry meg Hardinge gótikus elemekkel flörtölő történelmi regényeiben, úgy itt sem egyszerűen allegorikus jelentőségű a természetfeletti szál, hanem az olvasó félrevezetését szolgálja – merthogy ezek a bogaras és bizarr szerzők imádnak játszani és meglepetést okozni a legsötétebb történetek legszomorúbb epizódjaiban is, hogy egy pillanatra se érezzük azt, tudjuk, mi történt. Külön öröm, hogy a fordítás olyan szép, mintha a regény egyenesen magyarul íródott volna.
Fordította: Ruff Orsolya. Manó Könyvek, 2019, 352 oldal, 2990 Ft
(Kritikánk a Magyar Narancs hetilap 2019. augusztus 29-i számában jelent meg, most újraközöljük online.)
