Mit keresett Jonathan Franzen egy sztriptízbárban?

Sorköz

Ez is kiderül a vele készült exkluzív interjúnkból!

Jonathan Franzen újabb esszékötettel örvendeztette meg híveit - A világ végének vége változatos témákat ölel fel, oldalain a klímaváltozás jól megfér Edith Wharton előnytelen megjelenésével. A szerzővel, aki épp utolsó – vagy utolsó három – regényén dolgozik, telefonon beszélgettünk. Köves Gábor interjúja a friss Narancsban olvasható. Ízelítő:

false

 

Fotó: MTI/Kovács Tamás

Magyar Narancs: Az Egy barátság című esszéjének főszereplője egy önnel egyidős írókolléga, akire nagyon is felnézett a pályája elején, aztán ön világhírű író lett, Bill Vollmant meg alig ismeri valaki. Mint írja, Bill biztosan sokkal vagányabbul oldotta volna meg a sztriptízbáros cikket, az anyaggyűjtés nála nem állt volna meg a sztriptízbárok lelkiismeretes végiglátogatásánál.

Jonathan Franzen: Bill biztosan remek anyagot írt volna, efelől semmi kétség. Talán ha ma visszamennék, jobb cikket hoznék össze én is. Velem ellentétben Bill egy hardcore kalandor, nem fél vásárra vinni a bőrét. És sokszor le is fekszik azokkal, akikről ír. A cikk megkívánta volna, hogy legalább egy sztriptíztáncossal megismerkedjek, ehelyett annyi tellett tőlem, hogy néhány helybeli művésszel felkerestem egy sztriptízbárt. Elég jó író vagyok, de ebből nem nagyon tudtam mit kihozni, le sem hozták a cikket. De amikor elkerültem a The New Yorkerhez, Henry, aki a szerkesztőm lett, elkérte a szöveget. Olvasta a könyveimet, tudta, hogy tudok írni, de látni akarta, mire jutottam újság­íróként. Ő volt az utolsó, aki valaha is olvasta a sztriptízbáros anyagot, de soha egy szó említést nem tett róla. Persze én tudtam, hogy csapnivaló írás.

MN: Hajdani íróbarátja, az esszé főszereplője egy lőtérre is elcipelte. Valószínűleg nem az a kép él az olvasóiban, hogy Jonathan Franzen a lőfegyverek nagy barátja lenne, de az írásból az jön le, kifejezetten élvezte a kezébe kerülő fegyvereket; az .50-es kaliberű Desert Eagle-t éppúgy, mint a félautomata Tec-9-est.

JF: Fegyverekkel nőttem fel, apám tartott otthon lőfegyvereket. Évente kétszer fogtuk a .22-es kaliberű puskát, és kilátogattunk egy szeméttelepre, ahol órákon át felállított konzervdobozokra és üvegekre lövöldöztünk. Apám fontosnak tartotta, hogy a fiai megtanulják, hogyan bánjanak a fegyverekkel.

A friss Magyar Narancs már kapható az újságárusoknál vagy előfizethet rá itt.

Magyar Narancs

A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következõ platformokon érhetõek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!

Figyelmébe ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.