Mit keresett Jonathan Franzen egy sztriptízbárban?

Sorköz

Ez is kiderül a vele készült exkluzív interjúnkból!

Jonathan Franzen újabb esszékötettel örvendeztette meg híveit - A világ végének vége változatos témákat ölel fel, oldalain a klímaváltozás jól megfér Edith Wharton előnytelen megjelenésével. A szerzővel, aki épp utolsó – vagy utolsó három – regényén dolgozik, telefonon beszélgettünk. Köves Gábor interjúja a friss Narancsban olvasható. Ízelítő:

false

 

Fotó: MTI/Kovács Tamás

Magyar Narancs: Az Egy barátság című esszéjének főszereplője egy önnel egyidős írókolléga, akire nagyon is felnézett a pályája elején, aztán ön világhírű író lett, Bill Vollmant meg alig ismeri valaki. Mint írja, Bill biztosan sokkal vagányabbul oldotta volna meg a sztriptízbáros cikket, az anyaggyűjtés nála nem állt volna meg a sztriptízbárok lelkiismeretes végiglátogatásánál.

Jonathan Franzen: Bill biztosan remek anyagot írt volna, efelől semmi kétség. Talán ha ma visszamennék, jobb cikket hoznék össze én is. Velem ellentétben Bill egy hardcore kalandor, nem fél vásárra vinni a bőrét. És sokszor le is fekszik azokkal, akikről ír. A cikk megkívánta volna, hogy legalább egy sztriptíztáncossal megismerkedjek, ehelyett annyi tellett tőlem, hogy néhány helybeli művésszel felkerestem egy sztriptízbárt. Elég jó író vagyok, de ebből nem nagyon tudtam mit kihozni, le sem hozták a cikket. De amikor elkerültem a The New Yorkerhez, Henry, aki a szerkesztőm lett, elkérte a szöveget. Olvasta a könyveimet, tudta, hogy tudok írni, de látni akarta, mire jutottam újság­íróként. Ő volt az utolsó, aki valaha is olvasta a sztriptízbáros anyagot, de soha egy szó említést nem tett róla. Persze én tudtam, hogy csapnivaló írás.

MN: Hajdani íróbarátja, az esszé főszereplője egy lőtérre is elcipelte. Valószínűleg nem az a kép él az olvasóiban, hogy Jonathan Franzen a lőfegyverek nagy barátja lenne, de az írásból az jön le, kifejezetten élvezte a kezébe kerülő fegyvereket; az .50-es kaliberű Desert Eagle-t éppúgy, mint a félautomata Tec-9-est.

JF: Fegyverekkel nőttem fel, apám tartott otthon lőfegyvereket. Évente kétszer fogtuk a .22-es kaliberű puskát, és kilátogattunk egy szeméttelepre, ahol órákon át felállított konzervdobozokra és üvegekre lövöldöztünk. Apám fontosnak tartotta, hogy a fiai megtanulják, hogyan bánjanak a fegyverekkel.

A friss Magyar Narancs már kapható az újságárusoknál vagy előfizethet rá itt.

Magyar Narancs

A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következõ platformokon érhetõek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.