Ahogy azt a Bevezetés az egzisztenciális pszichológiába felütésében a szerző, Kőváry Zoltán megjegyzi, a fenomenológia és a hermeneutika a kezdetektől fogva kapcsolatban áll a XX. századi egzisztencializmussal, ezért nem meglepő, hogy ezek az elmúlt pár évtizedben együtt tértek vissza a lélektan világába, és a humán tudományos pszichológia fontos és immár jóval elfogadottabbnak tekintett episztemológiai és módszertani alapjait képezik.
Ez a könyv egyfajta bevezetés az egzisztenciális pszichológiába; ezekre a fejleményekre reflektálva született, annak reményében, hogy hasznos és részletes bevezetést nyújthat a téma iránt érdeklődő pszichológushallgatók, segítő szakemberek és mélyebb önismeretre vágyók számára, akik nem félnek szembenézni az emberi létezés nehezebb, sokszor tragikusabb oldalával sem.
Az első fejezet a pszichológia és az egzisztencializmus történeti megalapozottságát és kapcsolatát elemzi, áttekintve olyan szerzők hozzájárulását, mint Kierkegaard, Nietzsche, Jaspers, Heidegger, Buber, Sesztov, Bergyajev, Ortega y Gasset, Sartre, Camus, Schopenhauer, Bergson, Scheler, Tillich és még sokan mások. Ezután következik a második fejezetben az egzisztenciális pszichológia ismeretelméleti gyökereinek bemutatása, Husserl, Schleiermacher, Dilthey hozzájárulásait követve, majd az irodalmi hatások: Dosztojevszkij, Kafka, Rilke és Ibsen munkásságának kapcsolódásait fejti ki a szerző. A pszichiátria és a pszichoanalízis hatása is alapvető: különösen látványos a híd a pszichoanalízis és a humanisztikus pszichológiai megközelítések között – Freud, Otto Rank, Jaspers, Minkowski gondolatai kerülnek itt elő. Ugyanígy a fenomenológiai pszichiátria az antropológiai irányzatok és a „szellemtudományos lélektan” párhuzamos és egymást megtermékenyítő interakcióját is megismerhetjük ebből a fejezetből.
A harmadik és negyedik fejezetben kerül sor az egzisztenciálpszichológia irányzatainak részletes bemutatására, úgymint a daseinanalízis, a logoterápia és az egzisztenciál-humanisztikus irányzat, a fenomenológiai és sorsanalízis, valamint az egzisztenciálpszichológia emberképének ismertetésére. A szorongás, a szenvedés, a felelősség, az idő, az autentikus lét, a szeretet, a halálhoz való viszony, a szelf-percepció és reprezentációi és a felismert szükségszerűségből következő proszociális cselekvés szabadsága, amelyek leginkább jellemzik létünk pszichológiájának sarokköveit.
Végül a könyv utolsó részében a szerző az egzisztenciális szemlélet visszatérését mutatja be a XXI. század elején, a zárófejezet pedig századunk új kihívásainak hatásával foglalkozik, amikor is a klímaválság, a járványok, a liberális demokráciák nehézségei, az atomháború ismételt rémképe újra elbizonytalanítja a jövőnket.
Felmerül a kérdés, hogy van-e hatása az egzisztenciális pszichológiának a kliensekkel való tanácsadói és terápiás munkára. Ahogy azt már Karl Jaspers száz évvel ezelőtt kifejtette, az egzisztenciális lét dilemmáinak megvilágosítása alapjában nem feladata a pszichoterápiás munkának, ám a pszichoterapeuta és páciense óhatatlanul eljutnak az egzisztenciális kérdésekig, és ilyenkor
a terapeuta – ha tud róla, ha nem, ha szeretné, ha nem – „a létezést megvilágosító filozófussá válik”.
A könyv minden pszichológus és pszichoterapeuta szakembernek ajánlható, de ugyanígy a laikus olvasó és a társszakmák képviselőinek is hasznos, aktuális olvasmány, sőt, elengedhetetlen enciklopédikus mű mindenki könyvespolcán.
Kőváry Zoltán: Bevezetés az egzisztenciális pszichológiába. Történet, elmélet és alkalmazás. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2022, 780 oldal, 8000 Ft
