A történet roppant egyszerű: a békés angliai falucska nyugdíjasotthonában négy, nyolcvanközeli barát ül össze csütörtökönként, hogy hobbiból megvitassanak néhány megoldatlan bűnügyet néhány pohár vörösborral és némi borzongással.
Osman szellemileg friss és kifinomult ízlésű hősei mintha Agatha Christie valamelyik híresebb regényéből tértek volna vissza. Klubjukban (amely álcából a Beszélgetés a japán operáról néven fut) merülnek el az egykori rendőrfelügyelő, Ron által a régi munkahelyéről kicsempészett döglött aktákban. Elizabeth és Penny átolvassák ezeket, hátha rájönnek, hogy mi kerülte el annak idején a rendőrség figyelmét, Ibrahim, az expszichiáter pedig a bűnözői elme labirintusa felől közelíti a bűnt. Olykor baráti szakértőket is hívnak.
Aztán egy szép napon, ahogy az elkerülhetetlen egy krimiben, kegyetlen gyilkosság történik a közelben. A csapat nem maradhat ki a rejtély megoldásából, meg is vizsgálják, hogy élesben működnek-e a trükkjeik. A kérdés természetesen az, hogy képesek-e elkapni egy gyilkost. A válasz pedig lendületesen, fordulatosan és plasztikusan érkezik, a könyv olvastán el is felejthetjük az életkori diszkrimináció fogalmát, s néha még fel is nyeríthetünk. De vigyázat, Spielberg már megvette a filmjogokat!
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
