Lefutotta az Ultrabalatont, de előtte-utána 140–140 kilométert tekert

  • narancs.hu
  • 2023. május 7.

Sport

Takács Krisztián Csipi elment biciklivel a Balatonra, hogy fusson egy jót.

Úgy futotta le az NN Ultrabalaton 211 kilométeres távját Takács Krisztián Csipi, hogy előtte 140 kilométert kerékpározott Budapestről a rajtig. A futóverseny után pedig ismét kerékpárra ült, és ment vissza Budapestre, ugyanazon az útvonalon.

A nem mindennapi sportteljesítményről az NN Ultrabalaton oldala számolt be

Az ismert ultrafutó barátai tudtak róla, mire készül, mert Facebook-oldalán írt róla:

„Csináltam már pár kreténséget, de azt hiszem, ez simán TOP 3 lesz, közel se biztos, hogy sikerrel járok, de ami biztos: jó móka lesz... ha valahol megláttok majd és épp szarul fogok kinézni, akkor kérlek basszatok hátba jó erősen... ököllel.”

A túra végül 41 óra 26 perc alatt zajlott le. Krisztián a Maratonman Depó budapesti Tüzér utcai épületétől indult és oda is érkezett meg. 

Már jól van. Legalábbis ezt írta vasárnap délelőtt:

„Tegnap este két alvás nélküli éjszaka és 41 óra sporttevékenység után nem akartam posztolni, mert akkor még nem tudtam volna tiszta szívből mondani: jó móka volt... Most keltem 12 óra alvás után, olyan csipás a szemem, hogy a TV távirányítón írtam meg először ezt a posztot, megyek és kizabálom a hűtő teljes tartalmát, beleértve a fémrácsokat illetve az üveglapokat is...” 

Az alábbi fotón Krisztián középen látható, tigriscsíkos nadrágban:

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.