Ezért szép a horgászat: a hétvégén minden reggel arra ébredtem, hogy egy szőrös mellű, sofőrpólós, köpcös kis fickó ül a fejemen, és egy kalapáccsal unottan verdesi a koponyámat, ezért vasárnap kiugrottam sügeret fogni és légkúrázni Budakalászra. Halat végül nem láttam egy darabot sem, viszont megtudtam, hogyan mészárolt le egy kutyagazdát egy pontymániás kisnyugdíjas.

A Luppa-szigeti kavicsbányatavak régi kedvenceim: közel vannak Pesthez (a Szentendrei úton kifelé menet jobbra kell fordulni Luppa felé, aztán azonnal balra, majd 300 méter előre), a víz olyan színű, mint a Kék lagunában volt a Bányász mozi matinéin, és - általában - iszonyú sok sügér van bennük.

Az 1200 forintos napijegy kicsit riasztó, de végül is a siker biztos, ráadásul kishallal van esély süllőre és csukára is. Mondtam meggyőzően legutóbbi áldozatomnak, aki a leírás alapján a tavakat a Rio Negro egyik mellékágának képzelhette, ahol piranhák helyett kiéhezett sügérrajok végeznek a gyanútlanul fürdőző tapírokkal.

A sügérfogás normálisan a következőképpen néz ki errefelé: az ember fogja a zsinórt, a végére kisebb ólmot erősít, fölé jó fél méterrel pedig rövid előkén egy közepes horgot, arra rátűz egy pár centis kishalat, bevet, vár pár másodpercet, majd miután a sügér óriásit ránt a bot végén, bevág és kitekeri. Ugyanez végrehajtható úszó közbeiktatásával is, kishal helyett giliszta csalival. (Ha a kapás nem hirtelen nagy rántás, hanem csak remeg a botvég, akkor süllő vágott a halra.)

Ha összegyűlt húsz sügér, az ember hazamegy, a zsákmányt leforrázza forró vízzel (különben szinte lehetetlen lepikkelyezni), kibelezi, kicsit beáztatja fokhagymás tejbe, paprikás lisztbe forgatja, vesz egy üveg rozét és friss kenyeret, a halakat forró olajban kisüti, és felhívja egypár barátját. Ezúttal érthetetlen módon nem ez történt, pontosabban kettőnknek négy óra alatt nem volt egy büdös kapásunk sem. A bennszülöttek szerint az volt a baj, hogy a tavakon másfél hete még állt a jég. Egy pontyra horgászó helyi öregúr viszont felindultan elmesélte, hogy nyáron mennyi a nudista meg a kutyafürdető elem a tóparton. A múlt nyáron német juhászt úsztat mellette egy fickó, és az állat belecsavarodik a damilba. Barátunk korrekt fárasztás végén megszákolja a negyvenkilós emlőst, majd szerényen megkéri a tulajt, hogy legközelebb kicsit távolabb sportoltassa. A gazdi erre se szó, se beszéd, szájba vágja. "Fogtam a bottartó fémvillát - magyarázta a durva eset felidézésétől elérzékenyült nyugdíjas -, aztán szó nélkül átszúrtam vele a pasas combját." Meglepetésünket konstatálva, némi mentegetőző hangsúllyal még hozzátette: "Ha nem tart vissza a nejem, mellbe döftem volna."

Szily László