Önetetés

publikálva
1997/13. (03. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

"Rendellenes nemi érzésű egyéneknél, sadistáknál, masochistáknál a fetischismus a legkülönbözőbb alakulásban mutatkozik" - írja Kaft-Ebing a Psychopatia Sexualisban. Igaza van. Mi például 120 kilométeres jeges szélben is nekiindulunk, hogy keszeget fogjunk a Balatonon.

"Rendellenes nemi érzésű egyéneknél, sadistáknál, masochistáknál a fetischismus a legkülönbözőbb alakulásban mutatkozik" - írja Kaft-Ebing a Psychopatia Sexualisban. Igaza van. Mi például 120 kilométeres jeges szélben is nekiindulunk, hogy keszeget fogjunk a Balatonon.

"Sőt valószínű - folytatja a gondolatot a professzor -, hogy a testrészfetischismus (kéz- és lábfetischismus) az utóbbi két perversióval többé-kevésbé homályos összefüggésben van." És ez is mennyire igaz. A horgászat végére minden kiálló végtagunk lefagyott, de volt kétszáknyi keszegünk és gardánk.

Tavasszal vitathatatlanul a Balaton a legjobb horgászhely az egész országban: a napijegy ára negyede az átlagosnak - 250 forint -, és az ember szinte bárhol elállhat a parton, használhat fenekező vagy úszós felszerelést, szép nagy keszegeket biztosan fog, és a ponty sem lehetetlen.

Kora tavasszal, amikor a víz még hideg, érdemes a sekélyebb, hamarabb felmelegedő vízrészeken horgászni. Ilyenkor ajánlatos leülni a déli part bármelyik strandján. A helyiek itt durung vastag, négyméteres bottal, óriási önetetővel bedobnak 150 méterre, és ötpercenként kitekernek egy dévérkeszeget, félóránként egy pontyot. Ahogy melegszik a víz, a mélyebb részekre is leköltözik a hal.

Múlt héten mi is Fonyód mellé, az Árpád-partra indultunk el, de olyan vad északi sirokkó fújt, hogy végül az északi part, közelebbről az aránylag sekély Sajkodi-öböl mellett maradtunk.

Akkora volt a szél, hogy az úszót be sem lehetett dobni, úgyhogy jobb híján fenekeztünk. A kapást ilyenkor csak úgy lehet észrevenni, ha az ember rácsippent egy ruhaszárító csipeszt a zsinórra a bot vége után, mire a csipesz vadul elkezd lengeni az orkánban. Amikor úgy érezzük, hogy most másképp leng, mint az előbb, akkor bevágunk, és furcsa módon néha hal van a horgon.

A Sajkodi-öbölben egy eseménytelen óra után - bár a barátom vizslája időközben megevett egy fél döglött fácánt, két facsemetét, negyed vödör etetőanyagot meg egy komplett vakondtúrást - elkezdtek kapni a keszegek, és lassan csillapult a szél is. Fogtunk dévért és karikakeszeget (tök egyformák, és mind a kettő isteni olajban kisütve), bodorkát és vörösszárnyú keszeget (ezek is egyformák, csak vaskosabbak az előző párosnál, kisebbek a pikkelyeik és nincs olyan jó ízük), meg gardát (ami az egyetlen édesvízi heringféle, és úgy néz ki, mintha egy szamurájkardnak szeme nőne és rovarokkal meg alsóbbrendű vízi lényekkel táplálkozna).

A végén jött egy kedélyes halőr, aki ellenőrizte az engedélyünket. Aztán azt mondta, hogy csenget a postás Szabóéknál; kinyitja az ajtót egy 79 cm magas kisfiú, a szájában szivar, jobb kezében pohár viszki jégkockával, bal kezében Extra Bizarr magazin; a postás megkérdezi: "Itthon van a papád?", mire a kisfiú: "Na, mire tippel?"

Szily László

publikálva
1997/13. (03. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...