Még az sem kizárt, hogy a járvány miatt törlik a tokiói olimpiát

  • MTI
  • 2020. május 21.

Sport

A Nemzetközi Olimpia Bizottság elnöke szerint nem szabad a sportolókat bizonytalanságban tartani.

Thomas Bach szerint ha a koronavírus-járvány miatt jövőre sem lehet megrendezni a tokiói nyári játékokat, akkor később már nem is fogják.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke és Abe Sindzó japán miniszterelnök március 24-én állapodott meg abban, hogy a játékokat egy évvel el kell halasztani. A kormányfő utóbb azt közölte, hogy csak abban az esetben lehet megrendezni az olimpiát és az azt követő paralimpiát, ha a járványt megfékezték, Bach pedig úgy reagált erre, hogy megérti a japán fél álláspontját.

"Teljesen őszintén, meg tudom ezt érteni, mert nem lehet három- vagy ötezer embert örökké alkalmazni a szervezőbizottságban - mondta Bach a BBC-nek. - Nem lehet minden évben az összes nagy sportszövetség nemzetközi versenynaptárát megváltoztatni. Nem lehet a sportolókat bizonytalanságban tartani" - tette hozzá.

Az elnök ugyanakkor jelezte, a NOB eltökélt abban, hogy megtartják jövőre a játékokat, még azzal együtt is, hogy készülni kell különböző forgatókönyvekre, például versenyzők karanténjára.    "Hogy mit jelenthet ez egy olimpiai falura nézve? Most tekintjük át a különböző forgatókönyveket, ezért mondom, hogy ez óriási feladat, mivel olyan sok eshetőség van, amelyet nem könnyű előre látni. Ha majd világos képünk lesz arról, hogyan fog kinézni a világ 2021. július 23-án, akkor meghozzuk a megfelelő döntéseket" - hangsúlyozta.

Az elhalasztott tokiói olimpia megnyitóját 2021. július 23-ra tervezik, a versenyek augusztus 8-án érnek véget.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.