Super Bowl: Hazafias játékok

  • Fecser Péter
  • 2005. február 10.

Sport

Vasárnapról hétfõre virradóra rendezték meg Jacksonville-ben az amerikaifutball-bajnokság döntõjét, az ún. Super Bowlt a bostoni New England Patriots és a Philadelphia Eagles részvételével.

Amikor véget ér egy döntõ, az amerikaiak gyakorlatilag megkezdik a felkészülést a következõre. Talán ezért is szeretnék, ha a következõ nap munkaszüneti lenne. A várakozás napról napra fokozódik, ennek megfelelõen egy héttel a nagy nap elõtt már gyakorlatilag az egész ország futball-lázban ég.

Már csak ezért sem volt meglepõ, hogy a harlemi The Abyssinian Baptist Church lelkipásztora is a Super Bowlnak szentelte a legtöbb idõt a döntõ elõtti utolsó istentiszteleten. Butts tiszteletes 150 kilójával és fülbevalójával maga is egy igazi tight end benyomását keltette, így igazán autentikus szakértõként elemezhette mind a tavalyi döntõt, mind az idei esélyeket. Igen szuggesztív és patetikus elemeket sem nélkülözõ eszmefuttatásának az volt a lényege, hogy a Patriots és az Eagles megkapta a lehetõséget a gyõzelemre, de ez csak az egyiküknek sikerülhet, ezért a vesztest is becsülni kell. Hát igen. A lelkipásztor szerint a tavalyi Pats-sikert az eredményezte, hogy Brady és Smith, az akkori futó hitt magában. Ezért nekünk, hallgatóknak az javasolta, hogy ezt tegyük mi is, és éljünk a kapott lehetõségekkel. Az elõadás tényleg hatásos volt, szinte láttuk magunkat áttörni a New England védõin.

A fergeteges gospelkórus evangéliumi énekei által igen hangulatossá vált igehirdetés persze az élet más területeire is adott útravalót. A szuggesztív beszéd hatására már a tiszteletessel együtt haragudtunk a Destiny's Child nevû macacsapatra, akik azt sugallják, hogy a külcsín a fontos. Különösen az nem tetszett az atyának - s nekünk sem -, hogy az állítólagos sors gyermekei a soványságot hirdetik, ami nyilvánvalóan felületes és üldözendõ szemléletre utal. A harlemi baptisták egyébként a most vasárnapi istentisztelet után a Super Bowlt együtt nézték a templomban kifeszített nagy kivetítõn. Butts testvér csak annyit kért, mindenki hozzon magával a kedvenc ételébõl, éppen annyit, ami hat embernek elegendõ. Közösségi hangulat, kiváló sportélmény és egy nagy ívû csapás a Destiny's Child diétás elveire.

A világ legnézettebb sporteseményére az idén elõször hivatalosan is lehetett jegyeket venni interneten keresztül. A közel 600 000 forintos jegyárak azonban még annak ellenére is riasztónak tûntek számunkra, hogy többnapos szállás, kaja és talán ingyensör is járt hozzá. Ezért még New Yorkból is úgy döntöttünk, néhány millió társunkkal együtt, hogy marad a televíziós közvetítés.

Az elmaradóban lévõ jégkorongszezon híján kénytelenek voltunk a döntõre a Knicks kosarasaival hangolódni. Állítólag az USA-ban a tragikus 9. 11 óta a sporteseményeken is megerõsítették az ellenõrzést. Nehéz elképzelni, milyen volt korábban, mi ugyanis - egy kisiskoláscsoport tagjainak álcázva - fél perc alatt a Madison Square Garden parkettjén voltunk. Csak miután egy rögtönzött dobásbemutatót követõen magunk is lejattoltunk a helyi ászokkal, Marburyvel és Mohammeddel, s helyet foglaltunk az elsõ sorban, akkor került elõ egy öltönyös úr, aki igen udvariasan közölte, hogy a jegyünk sajnos nem a kispadra szól. A mérkõzés váratlanul izgalmas volt, a Knicks legyûrte a Clevelandet.

A New York-i szurkolói szokásokról érdemes pár szóban megemlékezni. A játékvezetõ édesanyjának foglalkozását, az ellenfél játékosainak szexuális irányultságát és az ellenfél város kisebbségi arányait elemzõ és összegzõ magyar rigmusokhoz szokott hazai drukker kicsit szegényesnek érezheti az itteni kínálatot. A legszellemesebb a "defense" csatakiáltás. Igaz, más nincs. Ezt meglepõ módon akkor kell kiabálni, ha a csapat védekezik. A szöveg a kivetítõn megjelenik, és a hangosbeszélõ is segít a lámpalázas nézõnek. A klub kreatívjai már a támadásra is kidolgoztak egy harcias "Go Knicks Go" javaslatot, de ezt a szurkolók még nem szeretik. Ha a támadáskor is koncentrálni kellene, az 100 százalékos teljesítményt igényelne, és ez nyilvánvalóan túlzás. A környékünkön a kemény magot és a B-középet egy apa és fia jelenti, õk a bennfentes Come on Crawfyval buzdítanak, és minden szép kosár után pacsiznak a közelben ülõkkel. Egy idõ után kicsit fárasztó. A meccs végén már csak a kosarak újraszámlálásában reménykedõ Cavs-drukkerek is Super Bowl-pólók vásárlásába vetik magukat, amelyek mellé a futballdöntõre vonatkozó kiadványt is adnak.

A kiadványban elsõként természetesen a két csapat pompom lányait tekintjük meg. A kicsit túlkozmetikázott szépségek majdnem mindegyike egyetemre jár, a legintellektuálisabbnak az tûnik közülük, akinek hobbija is van: a tánc mellett napi két karamel macchiato a Starbucks kávézókban.

Nem csak a két csapatot, a két várost is összevetik, ki tudja elõre, két ilyen kiváló védelem mellett milyen apróságok dönthetnek. A Pats (Boston) sörben - Sam Adams - verhetetlennek tûnik a Yuenglinggel szemben, a vezetõ színész drukkerek között Ben Afflecket (B) meggyõzõbbnek érezzük Kevin Baconnél (P), de a rapperbõl lett színész kategóriában Will Smith egyenlít a bostoni Mark Wahlberggel szemben. A két bokszoló, Rocky Marciano és Joe Frazier közötti különbség nem dönthet, így nyilvánvalóan a helyi köszönés kifinomultsága - How ah yah (Boston) - volt, ami legyûrte a slendriánabb Yo! Whasuphoz szokott Eagles-sztárokat.

Persze az is lehet, hogy Branch és szokás szerint Tom Brady zsenialitása döntött, akirõl mindig elmondják, hogy nem õ a legjobb irányító a ligában, de valahogy mindig az õ csapata gyõz. A vesztes csapat vezérét a kicsit korán McNamathként aposztrofált Donovan McNabbat is idesorolják, így megint egy évig lehet vitatkozni arról, hogy a csapat csinálja-e a jó quarterbacket, vagy fordítva. A választ nem tudjuk, s a lapzárta miatt a részletesebb értékeléstõl is el kell tekintenünk. Ami tény, hogy négy éven belül harmadszor is a New England Patriotsé a Lombardi-trófea, s ez, ahogy a mérkõzés egyik hõse, Troy Brown lihegte a mikrofonba lényegre törõ nyilatkozatában a meccs után, igen kiváló érzés.

Fecser Péter

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.