Az urbanizációval szemben érzett méla undor, az egészséges életmód iránti igény és a környezettudatosság folyamatos térnyerése az utóbbi két évtizedben a nyugati társadalmakban megsokszorozta azok számát, akik menekülésképpen, kikapcsolódásként vagy szenvedélybõl a természetbe járnak. A hozzávalókat szállító ipar igazából akkor kapott szárnyakat, amikor a termelésben az ûrkutatásból és a hadiiparból érkezõ bizonyos technológiák polgári változatai és melléktermékei gyökeret vertek. Az utazás, a természetjárás, a különbözõ szabadidõs és extrémsport-tevékenységeket magában foglaló úgynevezett "outdoor-piacon" a szintetikus anyagok hamarosan háborút nyertek a természetes matériákkal szemben: a ruházatban a lélegzõ-vízálló anyagok hoztak új idõszámítást, a lábbelire mesés új talpak kerültek, a hátizsákoknál, de szinte minden felszerelésnél, korábban soha nem látott mértékben kapott hangsúlyt a termékek anatómiai-ergonómiai kialakítása. Ez egyre nagyobb specializációhoz vezetett: ma a cipõk között válogatva például magashegyi bakancsot, nehezebb terepre alkalmas "trekking" bakancsot, kevésbé zord terepre és kiszámíthatóbb idõjárási viszonyokra alkalmas könnyebb bakancsot és túracipõt, terepfutó cipõt, túraszandált egyaránt találunk, a gyártók itt is rendszerint sírig tartó kényelmet, biztonságot és õrületes mennyiségû extrát ígérnek. Az emberek többsége boldogan vásárol, mások azon bosszankodnak, hogy a design napjainkban nemritkán a funkcionalitás fölé kerekedik, bizonyos arculat, felkapott technológia nélkül a legjobb terméket sem lehet eladni, miközben a ruhák és felszerelések élettartama az eladásra szánt termékek irtózatos volumene miatt törvényszerû csökkenést mutat. A puristák szerint az árubõség miatt a természetjárás mára talán túlzottan is felszerelés-központú lett. "Nem szerencsés, ha azt sugallják, hogy az élmény sokkal inkább a felszereléstõl, mint a hozzáállásunktól függ" - jegyezte meg Klein Dávid, a tavaszi szezonban a Mount Everestet oxigén nélkül megmászni készülõ hegymászó.
Legyen függõ vagy fóbiás, aki ma túraholmit akar venni, elõbb-utóbb egy outdoor-boltban találja magát. A jellemzõen faburkolatos, enteriõrjükben a kaland elõszobájára fazonírozott üzletek egy részében a János-hegyi sétára és az Everest-expedícióra egyaránt beöltözhetünk. Az utóbbi fél évtizedben az üzletek száma dinamikusan nõ, havonta új webáruházak nyílnak, a vevõk egyre többen és többet költenek nálunk is. A külföldi és hazai gyártók, forgalmazók a plázák sportáruházainak hasonszõrû kínálatával együtt ma a becslések szerint már évente 4-5 milliárd forint értékben adnak el túrázáshoz, hegymászáshoz, barlangászáshoz tervezett ruhát és eszközt. A természetbe járók számának szerény gyarapodása önmagában semmiképp sem indokolja a kereslet és kínálat ilyen mértékû bõvülését. A boltok forgalmának egy stabil részét azok a fiatalok adják, akik hajtós munkájuk szüneteiben rövid idõ alatt nagy intenzitású, zavartalan kikapcsolódást keresnek, és ennek zálogát jó minõségû termékek megvásárlásában látják. De ide járnak a hivatásos természetjárók, az alkalmi turisták, a profik, a tornatanárok, a sírig márkahû mániákusok és azok a gondos és jól keresõ családapák is, akik a balatoni kempingezéshez is a legjobb sátrat, hálózsákot akarják hazavinni. Az egyes felmérések szerint 14 és 40 közötti vásárló közönség jellemzõen legalább középfokú végzettségû, és ha teheti, iszkol a városból. Vagy épp ellenkezõleg. A boltokban a forgalom gerincét adó ruházatnak mintegy felét utcai viseletre vásárolják. Az outdoor-ruha rövid idõ alatt divatirányzat lett.
Egy ideje az utcán is sok olyan embert látni, aki mintha most érkezett volna meg egy kiadós kirándulásról. Egyre több az élénk színû, vízálló, technikás túrakabát, az oldalzsebes, strapabíró nadrág, a polárfelsõ, a márkás hátizsák, nem beszélve az aszfalton kopogó bakancsokról: a melegítõt lesajnáló városi középréteg egy szegmense újabban túraholmiban jár-kel. Ez racionális döntés is, hiszen a hagyományos ruha- és cipõipar ma már elenyészõen kevés tartósnak mondható holmit képes piacra dobni. A viselõjének sajátos identitást, vagányságot is kölcsönzõ outdoor-ruházat ráadásul praktikusabb és kényelmesebb is. "Zömmel a trendet kerülni próbáló réteg öltözködik így, pedig ma már az outdoor is határozott irányzatot képvisel. Többnyire azok hordják elõszeretettel, akik nem merik vagy nem akarják követni az új divatirányzatokat, ugyanakkor unják a farmert, a pufidzsekit vagy a szövetkabátot. Ez egy kicsit bátor módi, hiszen élénk színek is vannak benne, de alapjában visszafogott, középutas megoldás. Sportos életmódot sugall, viselõjérõl azt a képze-tet kelti, hogy vagány. Az outdoor könnyen beépült a hétköznapi viseletek közé, különösen a férfiakéba, ahol nincs is nagyon konkurencia, csak nagy fejetlenség és hatalmas lukak" - elemezte a jelenséget Mosshammer Kinga, az Aquanauta csoport divattervezõje.
A pezsgõ piac több magyar céget is eltart. Egy részük a hiánygazdaság utolsó perceiben szakmai hozzáértéssel és kevés tõkével kezdte: az elsõ boltokat hegymászók nyitották hegymászóknak, közülük ma többen országos üzlethálózat birtokosai, de már a laikus tömegekre építenek. "Varrtam magamnak egy hátizsákot, mert nem lehetett normálisat kapni" - mondta a kezdetekrõl Varga Árpád, a több száz milliós forgalmával az egyik legnagyobb magyar gyártónak számító RP cég tulajdonosa, aki már exportra is szállít. A vállalat az éles piaci versenyben kiskereskedelmi hálózatot is kénytelen mûködtetni, miközben termelési kapacitásait a magyar ruhaipar csõd-jével Délkelet-Ázsiába költöztette. Az elsõ üzletét 1991-ben nyitó Toldi György, a Tengerszem tulajdonosa szerint a piac ma már nagyon telített, különösen, mióta a hipermarketek a termékskála legalsó vonalát elvitték a boltoktól. Könnyen lehet, hogy idén bezár az elsõ outdoor-üzlet. A jó ideje piacvezetõként számon tartott Mountex több mint egy évtizede nyitotta elsõ hegymászóüzletét, azóta országos - részben franchise-rendszerben mûködtetett - hálózattal rendelkezik. A hegymászóberkeken kívülrõl érkezettek közül az öt éve piacra került Overland a legjelentõsebb, a cég versenytársaihoz képest rengeteget költ marketingre: legszembetûnõbben talán a Szigeten építi az általa forgalmazott márkákat. Rékasi Adrienn, a cég marketingese szerint a magyar piac a jelentõs keresletbõvülés ellenére is olyan kicsi, hogy egyetlen márka sem tud a "teljes kínálati vertikummal" bemutatkozni.
A nálunk létezõ bolthálózatok a külföldi márkák mellett több magyar - Sandstone, RP - vagy magyar tulajdonosi körrel is rendelkezõ cég által gyártatott terméket - Sherpa - is kitesznek a polcra, több cégnek saját márkája van. A vásárlók azonban többnyire abban a hiszemben teszik ezeket a kosárba, hogy márkás külföldi túraholmit visznek haza. Nem is járnak túl messze a valóságtól, hiszen a legtöbb magyar gyártónak nincs pénze fejleszteni, így többnyire inkább "követni" próbálja a technológiai trendeket, és legfeljebb a design terén igyekszik elütni a neves konkurenciától. Mind a hazai, mind a nagy külföldi cégek kevés kivétellel Kelet-Ázsiában, helyi alapanyagokból gyártatnak, akár ugyanabban az üzemben, így az is megesik, hogy a kínai varroda maga ajánlja fel a kelet-európai cégnek a nagy brand koppintásának lehetõségét. Az outdoor-termékek iránti igény növekedésére a biztosítók is felfigyeltek, a boltokkal kötött szerzõdés alapján egyre több egészségpénztár finanszírozza ügyfele vásárlásait. A biztosított olyan sporteszközöket, felszereléseket vehet meg, amelyek az orvosi állásfoglalás alapján született lista szerint egészségmeg-õrzõ, prevenciós célokat képviselnek, például egy túrabotot. Az eszközök árát az egészségpénztár számla ellenében téríti meg a vevõnek. Internetes fórumokat olvasva kiderül, hogy szép számmal akadnak olyanok, akik felruházkodnak, majd a bolt beleegyezésével sporteszközrõl visznek számlát biztosítójuknak.
Linder Bálint
Hogyan vásároljunk
Mielõtt egy normafai séta elõtt százezreket hagynánk ott a boltban, jusson eszünkbe, hogy Magyarországot egy egyszerû bõrbakancsban, kötött pulóverben, széldzsekiben, kötött sapkában és olcsó napszemüvegben is bejárhatjuk. Egy megbízható üzlet eladója a célnak megfelelõ színvonalú terméket tesz elénk, ha azonban magunkra maradunk, próbáljunk a márkától, színtõl, designtól elvonatkoztatva az anyag és a kidolgozás minõségére koncentrálni. Egy túrabakancs lehetõleg bõrbõl legyen, álljon minél kevesebb darabból, lássák el erõs varrásokkal. Ha nehezebb terepre járunk, válasszunk lehetõleg ún. "vibram talpú" darabot, ami a kapaszkodást és a rugalmasságot is segíti.
A mai kabátok zömét lélegzõ anyagokból készítik, ezek az izzadságcseppeket kivezetik, de a nagyobb méretû vízcseppeket nem engedik át. Ha ezt fontosnak ítéljük, kabátunkon ne csak betét formájában legyen ún. "Gore-tex" anyag (vagy más márkanevû megfelelõje). Jó tudni, hogy a Gore-tex-hatás a páranyomás- különbségen alapul, csak akkor mûködik, ha a kabáton kívül nincs párás meleg. A strapabíróbb anyagból (kevlár) varrt könyök- és vállerõsítések, a belsõ hófogó, a vízhatlan cipzár lehet ostoba extra és nélkülözhetetlen kiegészítés, attól függõen, hogy hová indulunk. Készüljünk fel rá, hogy idõvel a csúcskategóriájú anyagok is elfáradnak, öt-hat év alatt még a drágább termék is sokat veszít víztaszító képességébõl.
Hálózsákunk lehetõleg kívül-belül nejlon legyen, mert azt könnyebb tisztán tartani. A mai zsákok anyaga rendszerint a holofill nevû vattaszerû anyag, ami kicsire összenyomható, vizesen is tartja a hõmérsékletet, gyorsan szárad és jól szigetel. Egy jobb hálózsákba 300-350 g/m2 anyagot tesznek, és dupla falúra varrják, hogy a steppeléseknél ne szökjön el a meleg. A feltüntetett "-5/0/+20 ¼C" felirat azt jelenti, hogy - 5 fokig megúszhatjuk fagyási sérülések és kihûlés nélkül, de a zsákban igazából 0 és 20 ¡C között fogjuk magunkat jól érezni. Ha zord helyre megyünk, lehetõleg ún. "múmiaszabású" hálózsákot vigyünk. Akik magashegyekbe járnak kempingezni, szigetelt varrásokkal, könnyített vázzal, kis mérettel rendelkezõ kétrétegû sátrat szoktak venni, ezek jól szigetelnek, és a kilélegzett pára a külsõ sátor belsõ oldalán csapódik le, már ha jól szellõzõ anyagról beszélünk. A gyapjúpulóvereket leváltó könnyû és gyorsan száradó mûszálas polárok egy márkán belül az anyagvastagság mentén drágulnak, de újabban kapható drága szélálló darab is, ennyi erõvel azonban egy széldzsekit is felvehetünk. A hátizsákoknál se hagyjuk magunkat megtéveszteni a látványos designelemektõl és az ördögien praktikusnak tûnõ megoldásoktól. Magashegyen a napszemüvegnél fontos, hogy ne tûzzön be a nap a keret mellett, erre jók a gleccserszemüvegek, ez azonban az utcán vagy a Bükkben felesleges és röhejes. Általában minden márkának létezik egy más néven futó olcsóbb változata is, ha szükségleteinknek az is meg-felel, nyomozzunk utána. Semmiképpen se fordítsunk hátat a cseh és lengyel termékeknek, mindkét országban egyre kiválóbb holmikat gyártanak, ahogy a magyar gyártmányok egy része is igen jó minõségû és valamivel olcsóbb is. Az árak: polárpulóver: 12-35 ezer Ft, szandálok: 10-20 ezer Ft, bakancsok: 20-55 ezer Ft, túra-cipõ: 15-35 ezer Ft, kabát: 22-135 ezer Ft, sátrak: 15-65 ezer Ft, hálózsák: 4-100 ezer Ft, hátizsák: 15-65 ezer Ft, zokni: 2-3 ezer Ft.
Túra és ruházat
Az outdoor-boltok megbízható vevõi közé tartozik a kalandturizmust éltetõ fiatal réteg és a tematikus lapok olvasótábora is. A Miskolcon alapított Baraka a sportosított utaztatás egyik úttörõjeként egy évtizeddel ezelõtt figyelt fel arra, hogy alig van olyan túraszervezõ, aki nem csak a tengerpartra és városnézésre viszi utasait. Az albán buszos, kirándulós túrával kezdõdött menetelés ma négy kontinensen, harmincféle úton folytatódik, és tavaly már 300 millió forintos forgalmat generált. A kevés hirdetéssel dolgozó, a törzsutasokra és a szájhagyományra építõ Baraka reputációjának nyilván nem ártott, hogy az utóbbi idõben néhány magyar celebrity is velük tartott. A közönségét már-már ezoterikusnak tûnõ outdoor-filozófiával megdolgozó Baraka kisrészben jobban eleresztett egyetemistákból, nagyobbrészt olyan fiatal, jól keresõ alkalmazottakból és vállalkozókból verbuválja közönségét, akik kevés idejükben intenzív, de jól szervezett élményekre, szabályozott kalandra vágynak. 'k szeretik, ha a turistás helyeket is vagányabbá teszik számukra, többnyire élvezik, hogy egyszerû, de tiszta szálláson vagy sátorban lakhatnak, és gyakran a helyi közlekedést használhatják. A túrákon jellemzõen sok elfoglalt szingli fordul meg, õk olyan népszerû túrák, mint az izlandi hosszú hétvége, az olasz vulkántúra, az osztrák sítalpas túra, a nepáli trekking, a dél-afrikai terepjárós utazás vagy a Kilimandzsáró megmászása után azzal az érzéssel térhetnek haza, hogy már megint másképp csinálták. A túraszervezõk és a kellékek forgalmazói néha egymásra is találnak: a Barakát a Tengerszem szponzorálja és viszont. Nagyjából a fenti rétegre épít a magazinpiac vonatkozó szegmense is, a számos szakági és férfi-nõi életmóddal foglalkozó periodika mellett õsszel több gyûjtõmagazin is indult. Kopa Rajmund, az Outdoor Sport magazin egyik alapítója szerint a rendszerváltás óta a pénzkeresésre koncentráló emberekben egyre nagyobb az igény a kikapcsolódásra, ezért a lap is elsõsorban arra a fiatal vagy középkorú, sportos beállítottságú, képzett olvasótáborra számít, amely a HVG mellett a Világjáró Magazint vagy a National Geographicot is szívesen forgatja.
