"Naiv kislány voltam" (Monique Couvet pornósztár)

Szex

Monique Couvet: Tizenhat éves koromban elkezdtem fotózni és reklámfilmekben dolgozni. Tizennyolc éves koromban kaptam egy új menedzsert, aki azt mondta, hogy menjek ki aktfotózásra Párizsba. Kimentem, de úgy alakult, hogy a világ legnagyobb pornócégénél kötöttem ki. Csak magyarul beszéltem, legfeljebb annyit tudtam, hogy "yes" meg "no". A cég főnöke viszont el volt ájulva, úgyhogy felhívta a menedzseremet, és megkérte, hogy fordítsa le: úgy látja, sztártípus vagyok, és kivinne Ausztráliába forgatni, és mindjárt főszerepet is kapnék.
Magyar Narancs: Hogyan kezdődött a pályafutása?

Monique Couvet: Tizenhat éves koromban elkezdtem fotózni és reklámfilmekben dolgozni. Tizennyolc éves koromban kaptam egy új menedzsert, aki azt mondta, hogy menjek ki aktfotózásra Párizsba. Kimentem, de úgy alakult, hogy a világ legnagyobb pornócégénél kötöttem ki. Csak magyarul beszéltem, legfeljebb annyit tudtam, hogy "yes" meg "no". A cég főnöke viszont el volt ájulva, úgyhogy felhívta a menedzseremet, és megkérte, hogy fordítsa le: úgy látja, sztártípus vagyok, és kivinne Ausztráliába forgatni, és mindjárt főszerepet is kapnék.

MN: Nem voltak fenntartásai?

MC: Naiv kislány voltam mindig, és úgy voltam, miért ne próbálnám ki ezt. Kirepültem Ausztráliába, megcsináltam az első filmemet, nagyon jól éreztem magam, és ezzel a filmmel egyből Oscar-díjra jelöltek a cannes-i pornófilmfesztiválon.

MN: Mit jelent ebben a műfajban az Oscar-díj?

MC: Az elismerés jele. A sportolók érmeket, a rendőrök kitüntetéseket kapnak, a színészek pedig Oscar-díjat. A pornó-Oscart a legjobbak kapják meg ebben műfajban, és bár csak elvi elismerés, nagyon fontos dolog. Mint ahogy az is nagyon fontos, hogy a közönségnek nincsenek fenntartásai, egy pornósztár valóban sztárnak számít. Nekem például fan-klubom van Afrikában, Amerikában, Spanyolországban, Olaszországban és Németországban is, ami persze a reklámnak is köszönhető, mivel a mai napig a világ legnagyobb cégével dolgozom. A sztárságról mégis azt gondolom, hogy az emberek tesznek valakit sztárrá.

MN: Lát-e különbséget a pornó magyar és külföldi elfogadása tekintetében?

MC: Németorszégban élek, és ott ennek a műfajnak az elfogadottsága egyértelmű, teljesen normális dolognak számít. Az is teljesen elfogadott, hogy ilyen kiállítások vannak, a szexshopok pedig úgy néznek ki, mint az elegáns bankok. Hatalmas üzletről van szó, és az emberek nem olyan prűdek, mint Magyarországon. Amerikában ugyanez a helyzet, legalábbis ami a színvonalat és a rajongást illeti, bár az is igaz, hogy ott ilyen rendezvényeket, mint az Erotika kiállítás, nem lehetne megtartani, az élő bemutatókon legfeljebb bugyiig lehet levetkőzni.

MN: Hány filmben szerepelt eddig?

MC: Nem számoltam. Hat éve, amikor elkezdtem a szakmát, mindent elvállaltam, de nemcsak a pénz miatt, hanem az élvezet kedvéért is. Most már kizárólag minőségi produkciókban veszek részt, tehát csak jó filmekben, jó rendezőkkel, jó cégekkel dolgozom.

MN: És a partnerek?

MC: Előre megbeszélem a rendezővel, hogy milyen lányok, milyen fiúk szerepelnek a filmben. Interneten megkapom azoknak az anyagát, akiket még nem ismerek, így aztán a forgatás idején már nem érhet meglepetés.

MN: Mi az a határ, ameddig hajlandó elmenni?

MC: Soha nem vállalnék állattal való szereplést. Tisztelem ugyanis az állatokat, és szerintem embertelen dolog egy állatnak az ösztöneit ilyen célra kihasználni. Azonkívül úgy gondolom, ha egy nő terhes, akkor a kisbabának a tisztelete végett nem szabad ilyesmiben részt vennie. A legnagyobb gusztustalanságnak pedig azt tartom, hogy ha - elnézést - valakinek beleszarnak a szájába, szétkenik a testén, és abban fetrengenek. Nos, ilyen dolgokat semmi pénzért nem vállalnék.

MN: Mihez kezd, ha abba kell hagynia a filmezést?

MC: Sok tervem van. Nagyon-nagyon szeretem ezt az üzletágat, elképzelhető például, hogy később a nevemmel reklámozott szexshopokat nyitok. Emellett tanulni is szeretnék, a számítógépek és a pszichiátria érdekel.

MN: Szokott-e arra gondolni, hogy valamikor megházasodik, gyerekeket szül?

MC: Nő vagyok, így természetes, hogy szeretnék gyerekeket. Ehhez azonban megfelelő partnert kellene találni, olyan valakit, akit nem zavar a munkám. De ennek még nem jött el az ideje.

MN: Fél órája élő bemutatót tartott. Nem unja az ilyen showműsorokat? Amikor a közönség a színpadra támaszkodva, őrjöngve követeli, hogy jobban mutassa meg magát?

MC: Higgye el, nekem ez nagyon jól esik. Talán éppen ez a legszebb az egészben, hogy érzem azt, hogy az emberek szeretnek. A színpadi produkcióval ezt a szeretetet próbáltam viszonozni. Lehet persze, hogy a csak szakmám miatt van ez a szeretet, de ezzel nem foglalkozom.

MN: A hollywoodi sztárok gázsiját megírják a lapok, mindenki tud róla. Ön mennyit kap egy főszerepért?

MC: A pornóban az árakról soha nem szoktunk beszélni.

Legát Tibor

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.