Szex nélküli élet - Nem tettek fogadalmat

  • Gergely Zsófia
  • 2009.11.12 00:00

Szex

Kortársaik már túl vannak házasságon, gyerekvállaláson, vagy talán el is váltak, miközben ők még azon gondolkodnak, mikor jön el az első alkalom. Nem vallási vagy egészségügyi okból hozott tudatos döntés ez: egy idő után a lemaradás érzése bénító, sőt megbetegítő. A tiniszex korában szégyellik, titkolják, hogy még szüzek.
Kortársaik már túl vannak házasságon, gyerekvállaláson, vagy talán el is váltak, miközben ők még azon gondolkodnak, mikor jön el az első alkalom. Nem vallási vagy egészségügyi okból hozott tudatos döntés ez: egy idő után a lemaradás érzése bénító, sőt megbetegítő. A tiniszex korában szégyellik, titkolják, hogy még szüzek.

"Olyan, mintha egy már öregedő testbe szorult tizenéves lennék. Rossz belegondolni, hogy egyetlen nőnek sem kellettem szexuális értelemben, soha" - mondja a harminc körüli férfi, aki egy észak-magyarországi városban él. Kéri, hogy a nevét egyáltalán ne említsem. "Az interjú után már ketten fogjuk tudni" - válaszolja arra, hogy mennyire titkolja mások előtt ezt a helyzetet. "Nálam ez arra vezethető vissza, hogy 15-16 évesen iszonyúan kövér voltam, emiatt az utcára is utáltam kimenni. Ez tényleg olyan, mint egy spirál: a külsőm miatt egyre inkább bezárkóztam, és egyfolytában ettem, végül teljesen elhagytam magam" - magyarázza. Húszévesen "tért észhez", érezte, hogy ez így nem mehet tovább, de mint mondja, még két évbe telt, mire annyira rendbe hozta magát, hogy "már nem volt gond tükörbe nézni". Addigra viszont felnőtt életet élt napi hajtással, sok munkával, és még egy főiskolát is elkezdett. Közben voltak lány barátai, de csak barátok maradtak. "Mintha a homlokomra lett volna tetoválva, hogy ideális lelki szemetesláda vagyok - jegyzi meg. - Akkor már 24-25 éves voltam. Visszatartott, hogy jó tíz éve át kellett volna esnem rajta, mint másoknak" - mondja, és meggyőződése, hogy noha külseje előnyösebbé vált, a kövérsége miatti gátlásai nem múltak el. Megfordult a fejében, hogy fizet egy prostituáltnak, csak hogy átessen az első alkalmon, de végül ez a lehetőség túlságosan taszította. "Érzelmi kapcsolatot is szeretnék, nem csak szexet. Nem hiszem, hogy a felnőtt szüzesség beteges lenne, de persze közben ott van az érzés, hogy kifutottam az időből" - teszi hozzá.

Negatív testkép, aggódó szülők

"Nem szerencsés betegesnek vagy abnormálisnak bélyegezni, ha valaki szűz marad, ugyanakkor manapság valóban szokatlan, ha egy 25. életévét betöltött férfi vagy nő még nem él szexuális életet - mondja Pándy Mária, a Magyar Szexológiai Társaság elnöke, de hozzáteszi: életkori határok meghúzása helyett akkor kellene elkezdődnie a nemi életnek, amikor erre valaki már nemcsak biológiailag, de lelkileg is érett." Persze sokan már 18 éves korukban is azt gondolják, hogy elkéstek, mert a barátaik, osztálytársaik már túl vannak az első együttléten. "Volt olyan 19 éves lány, aki felkeresett egy nőgyógyászt, hogy mesterségesen szabadítsa meg a szüzességétől. Az orvos persze elküldte, de ez jól példázza, mennyire teherként élik meg ezt egyesek" - mondja Pándy, aki szerint mára teljesen megváltozott a szemlélet: régen a szüzesség értéknek, kincsnek számított, ma viszont egy életkortól szégyellni való, és bár az Egyesült Államokban az elmúlt tíz évben ismét kezd erénynek számítani, ha valaki a házasságkötésig vár a szexszel, inkább az a jellemző, hogy a huszon- vagy harmincévesen szűzen maradt fiatalok egyre nehezebben viselik, hogy nem estek át a "tűzkeresztségen" a közfelfogás által normálisnak titulált életkorban.

""riási szégyenérzettel küzdenek, mert úgy érzik, rájuk van írva, hogy szüzek. Egy idő után már azért sem mernek kapcsolatot kezdeményezni, mert a pletykáktól rettegnek, attól tartanak, hogy a másik ezt elmeséli, és a többiek kinevetik. Így bezárul a kör: egyre elégedetlenebbek magukkal, nem járnak el, nem ismerkednek, a herceg fehér lovon viszont nem csönget be magától, így végül bepánikolnak - mondja. - Egy 33 éves nőbetegem még szűz volt, de közben már görcsösen szeretett volna gyereket. Hihetetlen ötletei voltak, azt mondogatta, őt már nem érdekli, ha kell, megkéri a taxisofőrt, hogy ejtse teherbe." Persze a szexuálpszichológus pozitív példát is tud: egy másik páciense szintén harminc felett járt, amikor találkozott egy ázsiai fiúval, aki annyira el volt ragadtatva attól, hogy egy európai nő megőrizte a szüzességét, hogy nyomban feleségül vette, és azóta három gyerekük született.

Pándy Mária szerint az első szexuális együttlét halogatásának hátterében legtöbbször a negatív testkép vagy a hibás nevelés állhat. Gyakran előfordul ugyanis, hogy a szülők túlságosan féltik, óvják gyereküket, illetve a tanulást helyezik mindenek elé, mondván: "ráérsz még fiúzni", "te csak tanulj". Sokan viszont tovább tanulnak, egyre telik az idő, és ha ebben a szenzitív periódusban kimaradnak a szerelmek, kalandok, akkor ezt később sokkal nehezebb pótolni. "Olykor a szülők ezt maguk is belátják, és utólag magukat hibáztatják. Előfordult, hogy ők hozták el hozzám kezelésre a felnőtt gyereküket" - mondta.

Az állapotukat szégyenként megélő betegekkel Pándy szerint azt kell megértetni, hogy nincsenek egyedül, és hogy találhatnak olyan megértő fiút vagy lányt, akivel ott lehet kezdeni ezt a tanulási folyamatot, mintha 14 évesek lennének. "Nem baj, ha elmúlt harminc, és akkor csókolózik először ügyetlenül, biztatni kell őket, hogy lesz ehhez megfelelő partner. Ha pedig azt feltételezzük, hogy családi probléma van a háttérben, akkor egy erre irányuló terápia sokat segíthet" - tette hozzá.

"Én nem okolom a családom, nem ők tiltották, hogy eljárjak, egyszerűen nem volt alkalmam ismerkedni. "vónőképzőbe jártam, utána egy vidéki óvodában dolgoztam, kevés fiú volt körülöttem" - mondja a 36 éves Virág. Helyzetét azzal is magyarázza, hogy érzelmek nélkül nem volt képes lefeküdni senkivel, erre egy ideig büszke volt, de mára ez a visszájára fordult. "Mindig azt gondoltam, még mindig jobb így, mint ha 14 évesen már nem lettem volna szűz, de közben úgy érzem, hogy hasznavehetetlen vagyok, mintha csak a párkapcsolattól válna valaki értékessé" - mondja, majd dühösen hozzáteszi: "manapság minden a szex körül forog". "Nem vagyok sem mazochista mártír, sem aszexuális, és nincsenek pszichés problémáim. Mégis kilógok a sorból, mert nincs nemi életem. Azt hiszed, Susan Boyle körül is ekkora felhajtás lett volna, ha így tud énekelni, de nem szűz 47 éves korában?" - mondja. Virág példája nem véletlen, Susan Boyle szüzességéről világszerte beszámolt a média. A brit tehetségkutató műsorban feltűnt skót háziasszony nemcsak énekhangjával kápráztatott el mindenkit, legalább akkora szenzációt keltett előnytelen külseje, illetve amiért nyíltan vállalta, hogy még soha nem volt kapcsolata. Az egyik percről a másikra világhírűvé vált nőből ennek ellenére sütött az optimizmus, többször nyilatkozott arról, hogy még megtalálhatja a szerelmet.

A tökéletesre várva

A felnőtt szüzek többsége azonban kevésbé derűlátó a pártalálást illetően, hiszen mint mondják, a kor előrehaladtával erősen megfogyatkoznak azok, akik "szóba jöhetnek". Bár azt gondolhatnánk, ez a teherként megélt állapot egy idő után önkéntelenül hozza magával, hogy engednek a másik féllel szemben támasztott követelményekből, ennek többnyire éppen az ellenkezője igaz. Lampérth Melitta pszichiáter szerint pácienseinél - nőknél, férfiaknál egyaránt - elsősorban a túlzottan igényes, szélsőségesen perfekcionista hozzáállás vezetett oda, hogy a nemi élet megkezdését addig halogatták, míg végül pszichés problémákat is okozott az egyedüllét. "Nem csak a szexuális partner hiányáról van szó, ez az út a teljes elmagányosodás felé visz. Pedig az egyedüllét nem az emberi természet sajátja, hanem kényszerpálya" - mondta. Tapasztalata szerint a szűzen maradt felnőttek sokáig tanulnak, majd karriert építenek, miközben nem vagy alig járnak szórakozni. Jellemző rájuk ugyanis, hogy elutasítják, sőt lenézik az olyan szokványos programokat, mint a bulikba, szórakozóhelyekre járás, sörözés a haverokkal. "Intellektuálisan hajtanak, előre akarnak jutni, és erre képesek is, de érzelmi és szexuális igényeiket nem élik meg, így lemaradnak, hogy ezt a csúnya kifejezést használjam - magyarázza a pszichiáter. - A partnerral és az alkalommal szemben támasztott túlzott elvárások miatt egyre halasztódik a szexuális élet megkezdése, s ez egy idő után különféle szorongásos tüneteket, pánikrohamokat, hangulati problémákat, társaságkerülést, sőt testi panaszokat okozhat. Sokan mániássá válnak, tipikus például, hogy a munkába temetkeznek, és így ezzel kompenzálnak."

Lampérth szerint a betegesen maximalista hozzáállás tükröződik abban is, hogy az ilyen problémával küzdőkben pontos kép él arról, milyen az ideális társ. Rendszerint magukhoz hasonlóan igényes párra vágynak, aki ugyanúgy előtérbe helyezi például a munkát. Az egyedüllétet a nők élik meg nehezebben; a szexuális élet hiánya egyeseknél még hormonális változásokat is okoz, így kimaradhat például a menstruációjuk. "Intellektuálisan felfogják, mi történik velük, de minél több idő telik el, annál nehezebb ezen változtatni. Volt olyan páciensem, aki levezette, hogy milyen praktikus, ha nem menstruál, végül is ezt orvosilag később helyre lehet állítani, ha majd gyermeket akar" - mondja a pszichiáter. Praxisában a legszomorúbb annak a 39 éves nőnek az esete, aki végül feladta az önállóságát, és visszaköltözött a szüleihez, mondván, hogy így legalább kevésbé van egyedül. "Ezzel még inkább beszűkülhet a szociális tere, érzelmi szinten pedig a gyermek szerepbe tért vissza" - mondja Lampérth.

Esélytelenül

Dávidra több szempontból is ráillik, ahogy a szakemberek leírják a felnőtt szüzeket: soha nem jár bulizni, szülei - mint fogalmaz - az "előbb a munka, aztán a szórakozás elve" alapján nevelték, átlagon felüli intelligenciával rendelkezik, rengeteget tanul, úgy is jellemzi magát, mint versengő típust. Ugyanakkor jóval előbb lett depressziós a magány miatt: csak most fogja befejezni az egyetemet, de kész tényként kezeli, hogy nincs esélye a másik nemnél.

"Nem tetszik az a kifejezés, hogy 'kimarad a szex', mert szerintem a 'kimarad' arra vonatkozik, ami kötelező jellegű. A szex nem létszükséglet, bár mindenki igényli" - javít ki rögtön az elején, majd szinte tudományos alapossággal levezeti, hogy a nemiség hiányába még senki nem halt bele. "Közvetve persze lehetséges, de ekkor nem a szex hiánya, hanem a szeretetlenség folytonos érzése fog előbb-utóbb végezni az emberrel. Mert a legrosszabb esetben öngyilkos lesz, vagy egy roncs, amire már nem mondanánk, hogy él" - teszi hozzá.

Dávid szerint azért alakult így az élete, mert korán, még gimnazista korában minden lány visszautasította. Ezen nem tudott továbblépni, mai napig gyötrődik azon, másokat hogyan lehet ilyen hidegvérrel kikosarazni, főleg hazugsággal. "Akkor még nem tudtam, hogy elindult az az átalakulás, aminek a végén az vagyok ma, ami. Eltorzultam mind külsőre, mind belsőre" - mondja. Szerinte ugyanis nála a lelki gondok váltottak ki komoly tüneteket: foltokban kihullott a haja, súlyos bőrproblémái lettek, műtétre is szüksége volt, emiatt kendőben kellett járnia, ami megalázó volt számára. "A külső szerepét egy ember sem tudja nullára redukálni, én még a másik külsejével szemben támasztott elvárás és a kívánt szellemi színvonal lejjebb adása mellett is csak elutasítást kaptam. Szinte félholtként éltem hónapokig, ha a villamoson láttam egy lányt, nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne kezdjek el a könnyeimmel küszködni."

Dávid saját minősítése szerint "spártai létben" él. "Próbálom élni az életem, amit persze mások korántsem neveznek életnek, hiszen a két 'esszenciális' összetevő, a szex és a bulizás hiányzik belőle" - mondja. A magáról alkotott képnél csak a jövőről alkotott elképzelése negatívabb: "Ilyen vagy olyan okból, de biztosan egyedül maradok. Vagy azért, mert nem kellek a nőknek, vagy azért, mert már el sem tudom képzelni, hogy számíthatok-e bárkinek is."

Neked ajánljuk