Miss Poledance Hungary

"Ha kurvás lesz, hazajövünk"

  • - urfi -
  • 2009. szeptember 17.

Szex

"Ez nem vetkőzés. Ez nem a füstös kocsma. Ez Las Vegas." A sajtóközlemény e mondatánál érezte úgy szerkesztőségünk, hogy nem hagyhatjuk ki az "első és egyetlen" magyar verseny idei ünnepét, hogy muszáj mindent megtudjunk az "új, nőies látványsportról", amely már olimpiai rangra pályázik.

A nép nyelvén csak rúdtáncnak becézett poledance és pole-fitness a "tánc és gimnasztika egyik formája, ahol a résztvevők egy függőleges rúd segítségével adják elő produkciójukat. A táncosok

belekapaszkodnak a rúdba,

és a segítségével atletikusabb ugrásokat, csavarokat mutatnak be. A poledance a szórakoztatás egy formája is, de távol áll a fülledt bároktól, sokkal inkább köthető a sporthoz és a cirkuszhoz. A felsőtest erőssége és az egyensúlyérzék nélkülözhetetlen. Ez sok gyakorlást és időt igényel. Ezért a poledance mostanában már a testedzés egyik közkedvelt formája, iskolák, képesítések és bizonyítványok társulnak hozzá. Mindamellett egyre többek szemében az önkifejezés egyik művészi eszközévé válik. Világszerte számos rúdtáncversenyt rendeznek, és nő azoknak a száma, akik sporttá szeretnék nyilváníttatni ezt a mozgásformát. Az igazi versenyek így elszakadhatnának a sztereotípiáktól, és atlétikai elemekre, valamint az előadó-művészi teljesítményre asszociálna mindenki a színpadi vetkőzés helyett." A magyar piacot uralni látszó "rúdtáncstúdió" szórólapjának definíciós gazdagsága lenyűgöző. Elolvasása után nem marad kétségünk: az egyik legsokoldalúbb emberi tevékenységgel állunk szemben, amely egyszerre sport, művészet, tánc és közösségi szórakoztató műfaj. Ugyanakkor ráirányítja figyelmünket egy alapvető problémára is: az előítéletek hálójából nehéz kikeveredniük a sportolóknak, hiszen a jóval nyitottabb nyugati társadalmakkal ellentétben mifelénk még mindig nem tudnak másként gondolni a rúdtáncosokra, mint elkeseredett zsebhokisokat szórakoztató, könnyűvérű és lenge öltözetű bártündérekre.

A szombat esti rendezvényen azonban nyoma sem volt magányos farkasoknak, a közönség többsége elegánsan kihívó hölgyekből és legjobb ruhájukban mosolygó párokból állott. Az esemény egyszerre idézte meg a középiskolai ünnepi műsorok és az elit technópartik hangulatát, hiszen az aranyifjak mellett a leányaik szereplését videóra rögzítő vagy csak a színpad mellett szurkoló szülők is feltűntek. A sportszerető publikumot belépés után (jegyek: Silver 2000, Gold 5000, Diamond 30 000 Ft) elkápráztatta az impozáns belső, az óriási diszkógömb és a ventilátorként szolgáló kormánylapátok, az izgalmas fények. Rosszindulatúan fel lehetne vetni, hogy bizony itt eldöntetlen, mik is akarunk lenni: sznob bulik attrakciója vagy sport, neadjisten művészet - de a tudósítónak nincsenek kétségei, hogy a rúdtánc képes áthidalni az ellentéteket. Főleg, ha olyan energikus és felkészült vezéregyéniséggel rendelkezik, mint az ismert médiaszemélyiség, Pirner Alma, akit az előadó-művészet iránt érdeklődők a Playboy, a CKM, az FHM és a Pornósztár DVD magazin címlapjáról is ismerhetnek. A rúdtánc magyar nagyasszonya az idei világbajnokság zsűrijének tagja, nemzetközileg respektált tréner. A Narancsnak elmondta, hogy az elismerés a szakmában eltöltött hosszú idő, a sportolói sikerek (világbajnokságot és kanadai sztriptízversenyt is nyert pár éve) és a táncos múlt együttes eredménye. Magyarországon ő a licenctulajdonos, tehát a bevételek nagy része hozzá folyik be, de látszik, hogy nem ezért, hanem lelkesedésből, szeretetből csinálja. Egyre növekvő számú iskolájában immár több százan edzik testüket. A táncstúdió szolgáltatásai között szerepel a lánybúcsúk keretében férfi oktató által történő képzés is, de a közönség sorai közt megbúvó nebulók elsősorban önkifejezésnek tekintik a poledance-et. Ahogy egyikük fogalmazott: "Úgy mentem oda, hogy ha kurvás lesz, hazajövünk. De beleszerettem."

A kiirthatatlan sztereotípiák miatt azonban csak öten vállalták a versenyt. A rangos nemzetközi zsűri által összeállított kérdésekre válaszolva a lányok elmondták, hogy alapvetően bizakodóak, és remélik, hogy a rúdtánc tíz éven belül elfogadottá, sőt:

olimpiai sportággá válik

A mértéktartóan italozó, szolidan dohányzó egybegyűltek seregének lelkes biztatásától kísérve lép a színpadra Linda, aki az egyik állandó elem, a szeméremdomb többszöri, ritmikus rúdhoz közelítése tökéletes kivitelezésével véteti észre magát. Miután a Rúd Szilvinek nevezett hölgy alkoholos ronggyal újra munkaképessé dörzsöli a több méteres rudat, színpadra lép személyes kedvencem, Melitta Honeycup, a gothic punk boszorka, akinek külön tragédiája, hogy bár lecsúszott melltartóval előadott produkciója zajos sikert arat, a cicik kivillantásáért a zsűri kénytelen diszkvalifikálni - a Rúdtánc Törvénykönyvéből ismert szabályok értelmében. Heni strasszokkal megvadított úszódresszben gimnasztikázik, míg Orsi már dalválasztásával (Billie Jean) biztosítja a sikert. Általánosságban elmondható, hogy a lányok arcán leginkább az erőlködés tükröződik, de ez ilyen fizikai terhelésnél érthető, ahogy a zenével való bármilyen összhang hiánya is belefér a művészi szabadságba. A büszke nyertes, a csillogó, párducmintás bikiniben pompázó Beatrix azonban érzi a zenét, spárgázik, két méter magasan átfogja mindkét sarkát - győzelme megérdemelt.

A bemutatott gyakorlatok között tangóval, kánkánnal és szambával szórakoztatják a nagyérdeműt, a Diamond vendégek pedig az este folyamán megtekinthetik Pirner Alma exkluzív, páros show-ját. A pincelejárat fölötti falról Móricz Zsigmond, Kölcsey Ferenc, Karády Katalin és Latabár Kálmán mosolyog ránk: "Ha velünk lennének, ők is itt ennének." Ha ez Las Vegas, itt a helyünk.

Symbol Garden, szeptember 12.

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.