Színház

Nem csak hogy rendez a zaklatással vádolt Marton, de ez még csak nem is zavar senkit.

Eljátszotta III. Richárdot, megrendezte A salemi boszorkányokat – mindkettőért kapott díjat a színikritikusoktól. A tao-ügytől azonban szomorú lesz, szerinte a szakma árulást követett el. Az interjút mégis a tudománnyal kezdjük. Novemberben ugyanis beválasztották az MTA alapította Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagjai közé.

Még mindig nagy a bizonytalanság a színházi világban.

Nem vicc, de a veszprémi színház kiállása se kutya!

A Katona színésze szerint a hajléktalantörvény miatt még felelni fognak.

Ma is nézzük, hallgatjuk és idézzük, istenítjük és ócsároljuk, értjük – és félreértjük. De miben értjük félre?

A rendező szerint ő azok közé az ellenzékiek közé tartozik, akik kritikusak az ellenzékkel is.

Elkészült a színházi támogatások felosztásáról szóló tervezet, közben a független színházak továbbra is teljes bizonytalanságban vannak.

A kormány a családok évének nyilvánította 2018-at. Lehetett volna arról beszélni, hogy mennyire nem magától értetődő entitás a család, hogy mennyi figyelem, energia kell a működtetéséhez. Vagy arról, hogy maga a pokol is lehet. Minderről azonban nem sok szó esett.

A múltfeldolgozás ma Magyarországon beszorul egy olyan térbe, a kevesek számára hozzáférhető színházba, irodalomba, és persze a tudományba, amelynek eredményei aligha érnek el szélesebb nyilvánosságot.

Gryllus Dorkával együtt szerepelnek a darabban.

Nehezen összeegyeztethető a komolytalanságot csúcsra járató társulat szellemiségével, hogy ennyire komoly – negyedszázados! – múltra tekinthet vissza, amit ráadásul két hónapig tartó eseménysorozattal ünnepelt. Mentségükre legyen mondva, a társulat vezetője, Vajdai Vilmos eredetileg a 23. évfordulót akarta megünnepelni, de sajnos kiment a fejéből, és náluk amúgy is mindig fesztivál van.

Az idei évben nyújtott kiemelkedő művészi teljesítményéért díjazta a Vígszínház a színésznőt.