Hernádi Judit: Most nem lehet állami díjat elfogadni

Színház

Nem mehet a köztévébe, de örül, hogy csak őt tiltották ki, a lányát nem. Nagyinterjú a holnapi Narancsban!

Csütörtökön megjelenő lapszámunkban interjút olvashatnak Hernádi Judittal, aki nemrég megkapta a Színikritikusok Díját. Sirályokról és férfiklimaxról, a NER tiltólistájáról és a színpadi vetkőzésről, az állami díjakról és a nagy száj előnyéről is beszélgettünk. Az interjút Köves Gábor készítette. Ízelítő:

false

Magyar Narancs: Az idén megkapta a Psota Irén-díjat is. Ha osztanának Hernádi Judit-díjat, azt kaphatná olyan nagyszájú színházi vagy filmes ember, aki – akárcsak ön – nemcsak a szakmájának él, de ki mer állni, ha nem tetszik neki a rendszer?

Hernádi Judit: Biztos, hogy vannak ilyen színészek, mindig vannak. Egyáltalán nem hiszem, hogy velem lenne vége a világnak.

MN: Azért nem ez a jellemző. Mindenki nagyon óvatos. Van, aki vezetőként a színházát félti, van, aki a következő filmjéért aggódik, és így tovább.

HJ: Én mi a túrót védjek? Egyetlenegy valami van, amit igenis védeni akarok, és az a gyerekem, aki ráadásul kint van a placcon (Tarján Zsófia, a Honeybeast énekesnője – a szerk.). Nem vagyok ettől óvatosabb, de azért az jó, hogy a családból csak én vagyok kitiltva a köztévéből. Nemrég hívott egy kollégám, hogy szerepeljek a szilveszteri tévéműsorban. Nagyon kedvesen kért, én meg visszakérdeztem, biztos-e abban, hogy ezt fentről engedni fogják. Azt tanácsoltam, kérdezzen rá, és hívjon vissza. Így is tett. Azzal hívott vissza, hogy hát nagyon sajnálja, de ez tényleg nem fog menni. Persze azt sosem ismernék el, hogy van ilyen lista. Azt mondanák, hogy ez nívóbeli kérdés. Még szerencse, hogy épp akkoriban kaptam meg a Színikritikusok Díját, amikor lezajlott ez a beszélgetés.

MN: Ha a fennálló kultúrpolitika úgy döntene, édesgessük magunkhoz Hernádit, és megkínálnák egy állami díjjal, elfogadná?

HJ: Ezen már gondolkodtam, és arra jutottam, hogy nem bírnám elfogadni. És amikor erre gondoltam, rám tört a szégyenérzet, mert amikor Blaskó Péter nem vette át Gyurcsánytól a Kossuth-díjat, úgy éreztem, nincs igaza. Amikor eljátszottam a gondolattal, hogy én most ebben a rendszerben átvenném-e, és arra jutottam, hogy nem – nem mintha ez a veszély fenyegetne –, szóval, akkor úgy gondoltam, felhívom Blaskót, és megmondom neki, hogy figyelj, Blaskó, neked igazad volt, van ilyen helyzet. Azt hiszem, most nem lehet állami díjat elfogadni. Nekem nem lehet. De isten ments, hogy mások felett ítélkezzek!

(Fotó: Sióréti Gábor)

A lap csütörtöktől kapható a standokon, illetve megrendelhető itt.

Figyelmébe ajánljuk

A hatalom lába

A hetvenes években a brazíliai Recifét groteszk városi legenda tartotta lázban. Eszerint egy önálló életre kelt „szőrös láb” (perna cabeluda) terrorizálta a város lakosságát.

Akarsz-e?

Ha mindenki ennyire elviselhetetlen, mi értelme szaporodni? – ez valószínűleg csak nekem jutott eszembe, amikor elsötétült a kép, a filmkészítők nem hatoltak ilyen mélységekbe. Ellenkezőleg, valamiféle pozitív végkicsengést is ragasztottak a sztorihoz az utolsó két-három percben, de erről majd később.

Innen nézve

  • Pálos György

A szerző második regényének kiemelten fontos szereplője egy ház Brassó belvárosában, eredetileg a Sfântul Ioan (a szocialista diktatúra éveiben Majakovszkij) utcában, nem messze a nevezetes Aro szállodától.

Bársonyos halálvágy

A Kurtág György 100. születésnapjára szervezett fesztivál zenetörténeti esemény. Száz évet megért, sőt azon túl is alkotó világhírű zeneszerzőre nem akad sok példa: a tengerentúlról a 2012-ben bekövetkezett haláláig aktívan komponáló, mások mellett Eötvös Péter által is nagyra becsült Elliott Carter nevét tudjuk felidézni egyedüliként, Európából pedig Kurtág Györgyét, akit a százegyedik esztendejébe lépve a Die Stechardin című új operájának bemutatásával ünnepeltek.

Szlava Ukraini!

Négy éve tart a háború Ukrajnában. Pontosabban a teljes körű katonai invázió tart négy éve, mert a háború már 2014-ben elkezdődött. Csak az akkor senkit sem érdekelt Ukrajna határain kívül. Valójában ez a háború sem érdekel már szinte senkit. Alig szerepel a vezető hírek között.

Rész és egész

  • Molnár T. Eszter

A mű és a befogadó viszonya mindig aktív, különösen igaz ez a performatív művészetekre, ahol a mű a befogadóval egy térben születik meg, lehetőséget teremtve az azonnali interakciókra is. De milyen színház az, amelyik a tervezhető nevetésen vagy megrendülésen túl is számít a közönség aktivitására? Mitől közösségi és mitől részvételi? Hogyan működik a beavató, illetve hogyan az osztályteremszínház?

A láthatatlan színész

Elsősorban rendezőként ismerjük Porogi Dorkát, ő rendezte egyebek közt az Antigonét a Radnóti Színházban, vagy az Elfriede Jelinek művéből készült Árnyékot a Trafóban. Jóval többet rendez azonban a határon túl, erdélyi magyar színházakban, talán azért is, mert a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végezte a rendező szakot.

Szerelmi csalódás

A Pelsőczy Réka – Perczel Enikő alkotópáros (előbbi rendezőként, utóbbi dramaturgként jegyzi a produkciót) az első jelenetben jelzi, hogy a tavaly 250 éve született Jane Austen legismertebb regényének új adaptációjával valamiképpen a mára is szeretnének reflektálni. Ennek jegyében a mű kerettörténetet kapott a „színház a színházban” technikával.