Hernádi Judit: Most nem lehet állami díjat elfogadni

Színház

Nem mehet a köztévébe, de örül, hogy csak őt tiltották ki, a lányát nem. Nagyinterjú a holnapi Narancsban!

Csütörtökön megjelenő lapszámunkban interjút olvashatnak Hernádi Judittal, aki nemrég megkapta a Színikritikusok Díját. Sirályokról és férfiklimaxról, a NER tiltólistájáról és a színpadi vetkőzésről, az állami díjakról és a nagy száj előnyéről is beszélgettünk. Az interjút Köves Gábor készítette. Ízelítő:

false

Magyar Narancs: Az idén megkapta a Psota Irén-díjat is. Ha osztanának Hernádi Judit-díjat, azt kaphatná olyan nagyszájú színházi vagy filmes ember, aki – akárcsak ön – nemcsak a szakmájának él, de ki mer állni, ha nem tetszik neki a rendszer?

Hernádi Judit: Biztos, hogy vannak ilyen színészek, mindig vannak. Egyáltalán nem hiszem, hogy velem lenne vége a világnak.

MN: Azért nem ez a jellemző. Mindenki nagyon óvatos. Van, aki vezetőként a színházát félti, van, aki a következő filmjéért aggódik, és így tovább.

HJ: Én mi a túrót védjek? Egyetlenegy valami van, amit igenis védeni akarok, és az a gyerekem, aki ráadásul kint van a placcon (Tarján Zsófia, a Honeybeast énekesnője – a szerk.). Nem vagyok ettől óvatosabb, de azért az jó, hogy a családból csak én vagyok kitiltva a köztévéből. Nemrég hívott egy kollégám, hogy szerepeljek a szilveszteri tévéműsorban. Nagyon kedvesen kért, én meg visszakérdeztem, biztos-e abban, hogy ezt fentről engedni fogják. Azt tanácsoltam, kérdezzen rá, és hívjon vissza. Így is tett. Azzal hívott vissza, hogy hát nagyon sajnálja, de ez tényleg nem fog menni. Persze azt sosem ismernék el, hogy van ilyen lista. Azt mondanák, hogy ez nívóbeli kérdés. Még szerencse, hogy épp akkoriban kaptam meg a Színikritikusok Díját, amikor lezajlott ez a beszélgetés.

MN: Ha a fennálló kultúrpolitika úgy döntene, édesgessük magunkhoz Hernádit, és megkínálnák egy állami díjjal, elfogadná?

HJ: Ezen már gondolkodtam, és arra jutottam, hogy nem bírnám elfogadni. És amikor erre gondoltam, rám tört a szégyenérzet, mert amikor Blaskó Péter nem vette át Gyurcsánytól a Kossuth-díjat, úgy éreztem, nincs igaza. Amikor eljátszottam a gondolattal, hogy én most ebben a rendszerben átvenném-e, és arra jutottam, hogy nem – nem mintha ez a veszély fenyegetne –, szóval, akkor úgy gondoltam, felhívom Blaskót, és megmondom neki, hogy figyelj, Blaskó, neked igazad volt, van ilyen helyzet. Azt hiszem, most nem lehet állami díjat elfogadni. Nekem nem lehet. De isten ments, hogy mások felett ítélkezzek!

(Fotó: Sióréti Gábor)

A lap csütörtöktől kapható a standokon, illetve megrendelhető itt.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.