Jó olyan színházat nézni, ami komolyan veszi a nézőt - egy-egy remek előadás Komáromban és Újvidéken

  • Artner Sisso
  • 2024. március 5.

Színház

A társadalmi szembenézés, az önvizsgálat és a művészi identitáskeresés jegyében mutattak be január végén két határon túli magyar színházban, a Komáromi Jókai Színházban és az Újvidéki Színházban két fontos elóőadást. Mindkettő témája a színház maga, mindkettőt színházigazgató rendezte.

Komáromba hívták Béres Attilát, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatóját, hogy állítsa színpadra a Klaus Mann kisregénye nyomán, Varga Emese által bravúrosan dramatizált Mefisztót a Tükrök évadának nevezett időszakban. Béres Erdélyből indult, Budapesten végzett, 2006-ban lett az Operettszínház főrendezője, 2015-től pedig az idén kétszáz éves Miskolci Nemzeti Színházat vezeti. A színház az egyetlen magyar teátrumként az Európai Színházi Unió tagja lett.

A Komáromi Jókai Színház teljesítménye az elmúlt majd’ húsz évben hullámzó. Az intézmény szeretné újrapozícionálni magát időről időre, ezért szinte szimbolikus, hogy a Mefisztó főszerepét a rendező Gál Tamásra, a színház 2020-ban beiktatott felvidéki születésű, de Magyarországon is sokat működött jelenlegi igazgatójára osztotta. Dupla csavar, hogy Gál színészből lett színházigazgatót alakít a hatalom, a művészet, a manipuláció és a lelkiismeret kapcsolatáról szóló előadásban. A történet Fico újabb kormányzásának idején ott is elképesztően aktuális.

 
Fotó: Dömötör Ede

Magas labda tehát a becsvágy és lelkiismeret között őrlődő színész, színházigazgató Hendrik Höfgen pályáján keresztül bemutatni a propaganda által vezérelt rezsimek természetét. És hatásos is. A nézőtér oldalsó járatait felhasználó közjátékok, a játéktér erős fényekkel való felosztása, az ipari zörejek és Lakatos Róbert finomabb zenéinek ellentéte, Horesnyi Balázs egyszerű, de gigantikus díszlete, a mindent eltipró diktatúrát szimbolizáló óriási katonai bakanccsal és a falakba épített, mérsékelt funkcióval bíró vízszintes emberi alakokkal külön-külön is bombasztikus ötletek. A társulati összhang és a színészek játéka viszont nem egyenletes, így a nagy lehetőség mellett többször elmegy az előadás. A főszereplő pedig olykor vánszorog az erős, szellemes monológjai után, mintha inkább a hétköznapi, továbblépni képtelen figura felé billentené a szerepét, holott egy színházigazgatónak a színpadon és a valóságban is húznia kell magával a csapatát.

 
Fotó: Dömötör Ede

Több figyelemreméltó egyéni teljesítmény van az előadásban, sőt akadnak nagy meglepetések is: például Szebellai Dániel alakítása, ami felhívja a figyelmet arra, hogy a tehetségtelen, nemzetszocialista színész Miklas kicsi megvillanása kulcsszerep. Érdekes, hogy egy híresen vonalas ex-színházigazgató is színre került: Teophil Mardert, a fontoskodó és nagyképű színdarabírót Gáspárik Attila alakítja, aki 2012 és 2022 között a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója volt. A Göringet igen plasztikusan játszó Mokos Attila szerepe szerint ebben már komoly szellemi összeesküvést fedezhetne fel.

 
Fotó: Dömötör Ede

Béres Attila Mefisztója megmutatja, hogy az ember csak egy ideig képes hazudni magának, aztán falnak megy, vagy elkezd száguldani az őrület felé. De az is felsejlik az előadás kapcsán, hogy a színház lényege „túlmutat a történelem kulisszáin, túllép időn és politikán”.

*

A Történt egyszer Újvidéken című előadás a közönség, a színészek és a rendezők, valamint a klasszikus és a kortárs színház viszonyával foglalkozik. A művészi identitás kérdését járja körül vajdasági magyar kontextusban.

Urbán András rendező a posztjugoszláv avantgárd színház egyik legfontosabb műhelye, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház alapítója és igazgatója volt. Frissen nevezték ki az idén ötvenéves Újvidéki Színház élére. Olyan előadással indított, ami a társulatról, a társulat történetéről és identitásáról szól, és egyben saját színházcsinálói ars poeticája is. A Történt egyszer Újvidéken saját szövegekből, beszélgetésekből, vitákból, improvizációkból született, összességében az egész Vajdaságról szól. Bátor előadás.

 
Fotó: Srdan Doroski

A színház, illetve a színház épületének elmúlt ötven évét mutatja be őszinte és impulzív színészi megnyilatkozásokkal. Az egész társulat szerepel benne. A kerettörténet szerint a színészek a színház ötvenéves születésnapjára szervezett gálaműsor másnapján, hajnalban ráébrednek, hogy mivel reggel társulati ülés lesz, már nem érdemes hazamenniük. Addig is őrültségekkel foglalkoznak, delirálnak, szellemet idéznek, egymást basztatják, meg a közönséget is. Elhangzik sok dal korábbi előadásokból, de a vajdasági zenész, Szerda Árpád szerzeményei és más egyéb zeneszámok is előjönnek, amelyek a témához, illetve az életérzéshez kapcsolódnak.

 
Fotó: Srdan Doroski 

A rendező és a koreográfus Gergye Krisztián is ügyelt arra, hogy az összhang tökéletes legyen. Kitűnőek az önreflexív stand upok és a zenés klipek (Krizsán Szilvitől Pongó Gáborig), és fantasztikus László Judit is, aki dzsesszénekesként is remek előadó: velőtrázó Szomorú vasárnapot énekel az előadás közepén, Mészáros Árpád pedig profi dekadens kabaristaként is kiválóan exponálta magát. A szürreális parti egy esztrádnak látszó, de mély értelmű jelenetfüzér a mozi korszakára emlékező indiános revütől a szerb-magyar keverék szlengben előadott párbeszédeken át a vezető színészek viadaláig. A Harag György rendezőre, a „keménypöcsű székely emberre” emlékező jelenettel a kisebbségi kör is bezárult, amit Mészáros Árpád a Rocky Horror Picture Show-ból a My sweet Transvestite from Transylvania című dallal, fülledt Gergye-koreográfiával ünnepel meg.

 
Fotó: Srdan Doroski

„Ha a nézőtéren már nem lesz itt senki/Ha már bosszankodva sem akarsz itt lenni/Akkor már lőttek a színháznak/Akkor vége lesz a világnak!” – mondja el prózában az előadás végén Elor Emina az előadás derekán még az egész társulat által énekelt dal szövegét, vagyis a hitvallásukat.

Jó olyan színházat nézni, amelyben minket, nézőket komolyan vesznek. És ez mindkét előadásra igaz.

(Címlapképünkön: részlet a Történt egyszer Újvidéken című előadásból. Fotó: Srdan Doroski)

 

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Madarak és angyalok

  • - turcsányi -

Nehéz megmondani, hogy mikor mondtak fel az angyalok. Már akkor, amikor Wim Wenders folytatni merészelte a Berlin felett az eget (Távol és mégis közel, 1993)? Vagy csak 1998-ban lett elegük, amikor meglátták magukat az Angyalok városa című filmben – a Berlin felett az ég e remake-jét Nicolas Cage-dzsel? Az biztos, hogy Los Angelesből eztán szedték a sátorfájukat. De senki nem pótolhatatlan, L. A. pedig különösen nem maradhatott efféle égi szárnyasok nélkül.

„A legszívesebben hallgatok”

Kurtág György a magyar kultúra állócsillaga, kincse, élő klasszikusa, a magyar művészeti hagyomány nagy tradíciójának megszemélyesítője egy olyan korszakban, amelyben ez a hagyomány igencsak ingatag lábakon áll. Ha nyilvánosan megszólal a 98 éves mester, az maga az esemény.

Annyira nem sötét

A legutóbbi Pearl Jam-lemez, a 2020-as Gigaton hosszú, hétéves várakozás után jelent meg, így sokan örülhettek, hogy a zenekar hamarabb elkészült a tizenkettedik albumával, amely a Dark Matter címet viseli.

Dél csillagai

A Budapest JazzFest cégére alatt, a közel három héten át zajló hetvenhat koncert minden bizonnyal a legnagyobb magyar jazzfesztivál, de ennél figyelemre méltóbb, hogy huszonnégy országból érkeztek a zenészek. Megragadtuk a lehetőséget, hogy egy török triót és egy szárd együttest hallgassunk meg.

Ma senki se nyer

Emlékeznek, mikor volt köztársasági elnök Mádl Ferenc? Nos, Orbán Viktor első miniszterelnöksége idején. A díszlet és az időnként felhangzó Ki nyer ma? című rádióműsor szignálja segít behatárolni, hogy a közelmúltban járunk, de az elnök neve az egyetlen konkrét utalás, amelyből kikövetkeztethetjük, milyen évet is írunk (majdnem) pontosan.

Gázlánggal fűtünk

Az év szaván vitatkozhatunk, de korunk szava bizonyosan a nárcisztikus. Ha valaki megbánt minket, vagy akár csak nem hajlandó részt venni az önbecsmérlés társadalmilag elvárt aktusában, máris megkapja, hogy „mekkora nárci”.

Újragondolt fintorok

Szabó Eszter sajátos, jellegzetes figurái középkorú és idősödő nők. Morcosak, egyked­vűek. Nyúzottak és fáradtak. Grimaszolnak, duzzognak. Olykor járókerettel sétálnak, máskor két hatalmas herezacskót vonszolnak maguk után.

Választhat szegény

„Köszönöm, hogy Önökkel tölthettem egy napot!” – írta tavaly februári Facebook-bejegyzésében Novák Katalin, amikor látogatást tett Tiszabőn, a legszegényebbek közé sorolt falvak egyikében.

Akire rámondják

Magyar Péter feljelenti Orbán Viktort – lelke rajta, a jobboldalon mindig is nagy becsben tartották az ország hagyományait, az ilyesminek tényleg van itt csőstül (ti. hagyománya). Amíg viszont tövig rágjuk a körmünket, hogy a tisztelt hatóságok hazavágják-e a miniszterelnököt az aljas indokból, nagy nyilvánosság előtt elkövetett, jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazásaiért, a feljelentés tartalmi része módot ad mindannyiunknak egy pillantást vetni jelen közállapotainkra. Továbbá a jövő kecsegtető ígéreteire is.