Komáromba hívták Béres Attilát, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatóját, hogy állítsa színpadra a Klaus Mann kisregénye nyomán, Varga Emese által bravúrosan dramatizált Mefisztót a Tükrök évadának nevezett időszakban. Béres Erdélyből indult, Budapesten végzett, 2006-ban lett az Operettszínház főrendezője, 2015-től pedig az idén kétszáz éves Miskolci Nemzeti Színházat vezeti. A színház az egyetlen magyar teátrumként az Európai Színházi Unió tagja lett.
A Komáromi Jókai Színház teljesítménye az elmúlt majd’ húsz évben hullámzó. Az intézmény szeretné újrapozícionálni magát időről időre, ezért szinte szimbolikus, hogy a Mefisztó főszerepét a rendező Gál Tamásra, a színház 2020-ban beiktatott felvidéki születésű, de Magyarországon is sokat működött jelenlegi igazgatójára osztotta. Dupla csavar, hogy Gál színészből lett színházigazgatót alakít a hatalom, a művészet, a manipuláció és a lelkiismeret kapcsolatáról szóló előadásban. A történet Fico újabb kormányzásának idején ott is elképesztően aktuális.
![](/data/articles/266/2661/article-266174/MEFISZTO_KJSZ_7_fit_800x10000.jpg?key=12635dbb0b92b6b039696e847bfaa1de)
Magas labda tehát a becsvágy és lelkiismeret között őrlődő színész, színházigazgató Hendrik Höfgen pályáján keresztül bemutatni a propaganda által vezérelt rezsimek természetét. És hatásos is. A nézőtér oldalsó járatait felhasználó közjátékok, a játéktér erős fényekkel való felosztása, az ipari zörejek és Lakatos Róbert finomabb zenéinek ellentéte, Horesnyi Balázs egyszerű, de gigantikus díszlete, a mindent eltipró diktatúrát szimbolizáló óriási katonai bakanccsal és a falakba épített, mérsékelt funkcióval bíró vízszintes emberi alakokkal külön-külön is bombasztikus ötletek. A társulati összhang és a színészek játéka viszont nem egyenletes, így a nagy lehetőség mellett többször elmegy az előadás. A főszereplő pedig olykor vánszorog az erős, szellemes monológjai után, mintha inkább a hétköznapi, továbblépni képtelen figura felé billentené a szerepét, holott egy színházigazgatónak a színpadon és a valóságban is húznia kell magával a csapatát.
![](/data/articles/266/2661/article-266174/MEFISZTO_KJSZ_41_fit_800x10000.jpg?key=62921643313b98597a682f2d1eee867d)
Több figyelemreméltó egyéni teljesítmény van az előadásban, sőt akadnak nagy meglepetések is: például Szebellai Dániel alakítása, ami felhívja a figyelmet arra, hogy a tehetségtelen, nemzetszocialista színész Miklas kicsi megvillanása kulcsszerep. Érdekes, hogy egy híresen vonalas ex-színházigazgató is színre került: Teophil Mardert, a fontoskodó és nagyképű színdarabírót Gáspárik Attila alakítja, aki 2012 és 2022 között a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója volt. A Göringet igen plasztikusan játszó Mokos Attila szerepe szerint ebben már komoly szellemi összeesküvést fedezhetne fel.
![](/data/articles/266/2661/article-266174/mefiszto_kjsz_43_fit_800x10000.jpg?key=40d9b0496be3b876edfe91c765cb6aaf)
Béres Attila Mefisztója megmutatja, hogy az ember csak egy ideig képes hazudni magának, aztán falnak megy, vagy elkezd száguldani az őrület felé. De az is felsejlik az előadás kapcsán, hogy a színház lényege „túlmutat a történelem kulisszáin, túllép időn és politikán”.
*
A Történt egyszer Újvidéken című előadás a közönség, a színészek és a rendezők, valamint a klasszikus és a kortárs színház viszonyával foglalkozik. A művészi identitás kérdését járja körül vajdasági magyar kontextusban.
Urbán András rendező a posztjugoszláv avantgárd színház egyik legfontosabb műhelye, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház alapítója és igazgatója volt. Frissen nevezték ki az idén ötvenéves Újvidéki Színház élére. Olyan előadással indított, ami a társulatról, a társulat történetéről és identitásáról szól, és egyben saját színházcsinálói ars poeticája is. A Történt egyszer Újvidéken saját szövegekből, beszélgetésekből, vitákból, improvizációkból született, összességében az egész Vajdaságról szól. Bátor előadás.
![](/data/articles/266/2661/article-266174/PBL_7826_resize_fit_800x10000.jpg?key=ef829d194bc0f393e6e99fefa340c530)
A színház, illetve a színház épületének elmúlt ötven évét mutatja be őszinte és impulzív színészi megnyilatkozásokkal. Az egész társulat szerepel benne. A kerettörténet szerint a színészek a színház ötvenéves születésnapjára szervezett gálaműsor másnapján, hajnalban ráébrednek, hogy mivel reggel társulati ülés lesz, már nem érdemes hazamenniük. Addig is őrültségekkel foglalkoznak, delirálnak, szellemet idéznek, egymást basztatják, meg a közönséget is. Elhangzik sok dal korábbi előadásokból, de a vajdasági zenész, Szerda Árpád szerzeményei és más egyéb zeneszámok is előjönnek, amelyek a témához, illetve az életérzéshez kapcsolódnak.
![](/data/articles/266/2661/article-266174/PBL_7730_resize_fit_800x10000.jpg?key=8d4dbebf196223bf1b32131e334aeb18)
A rendező és a koreográfus Gergye Krisztián is ügyelt arra, hogy az összhang tökéletes legyen. Kitűnőek az önreflexív stand upok és a zenés klipek (Krizsán Szilvitől Pongó Gáborig), és fantasztikus László Judit is, aki dzsesszénekesként is remek előadó: velőtrázó Szomorú vasárnapot énekel az előadás közepén, Mészáros Árpád pedig profi dekadens kabaristaként is kiválóan exponálta magát. A szürreális parti egy esztrádnak látszó, de mély értelmű jelenetfüzér a mozi korszakára emlékező indiános revütől a szerb-magyar keverék szlengben előadott párbeszédeken át a vezető színészek viadaláig. A Harag György rendezőre, a „keménypöcsű székely emberre” emlékező jelenettel a kisebbségi kör is bezárult, amit Mészáros Árpád a Rocky Horror Picture Show-ból a My sweet Transvestite from Transylvania című dallal, fülledt Gergye-koreográfiával ünnepel meg.
![](/data/articles/266/2661/article-266174/PBL_8437_resize_fit_800x10000.jpg?key=d42876625ade788b0f030b3f68c800ba)
„Ha a nézőtéren már nem lesz itt senki/Ha már bosszankodva sem akarsz itt lenni/Akkor már lőttek a színháznak/Akkor vége lesz a világnak!” – mondja el prózában az előadás végén Elor Emina az előadás derekán még az egész társulat által énekelt dal szövegét, vagyis a hitvallásukat.
Jó olyan színházat nézni, amelyben minket, nézőket komolyan vesznek. És ez mindkét előadásra igaz.
(Címlapképünkön: részlet a Történt egyszer Újvidéken című előadásból. Fotó: Srdan Doroski)