"Nem a büfének van Operaháza" – kifakadt Miklósa Erika Ókovács újítására

  • narancs.hu
  • 2024. március 4.

Színház

Az érintett előadás szoprán szólistája is hozzászólt a büfébotrányhoz.

Mint arról lapunk is beszámolt, Ókovács Szilveszternek forradalmi ötlete támadt, miként lehet az Operaház büféjének bevételét növelni. Így főigazgatói utasításra ezentúl két részletben kell a Carmina Burana című előadást játszani, hagy fogyasszanak a nézők.

Mindez úgy derült ki, hogy az érdekes döntés miatt otthagyta a produkciót Bogányi Tibor karmester, és erről a nyilvánosságot is tájékoztatta.

Most Miklósa Erika, a produkció szoprán szólistája is hozzászólt a büfébotrányhoz.

"Végtelenül elszomorít a döntés, hogy a 70 perces Carmina Burana öt éve futó – sikeres, telt házas – előadását »kettévágják« egy szünettel a Magyar Állami Operaházban egy főigazgatói utasításra.

Az nem szakmai indok, hogy a büfé bevételét növelni kell a szünetben. Nem a büfének van Operaháza"

mondta az Indexnek Mikósa. Szerinte ez "méltatlan az alkotókkal, a közönséggel, méltatlan a Carmina Burana szellemiségével szemben".

Miklósa szerint Bogányi Tibor karmestert-rendező fantasztikus előadást képzelt el, és hozott létre. Hozzátette, "Tisztelem a döntését, hogy ilyen körülmények között nem vesz részt a produkcióban. Bízom benne, hogy a főigazgató visszavonja ezt az utasítását."

Ókovács Szilveszter úgy reagált Bogányi nyilatkozatára: "Szomorúan vettük tudomásul a döntést, de egy operaházban, ahol 1800 ember dolgozik együtt a kiírt előadások megvalósulásáért, még azt a helyzetet is meg kell oldani, ha a karmester éjjel mondja le a délelőtti produkciót – ahogy a közönség élelemhez, italhoz jutását vagy az énekkar közreműködésidíj-emelésének forrásproblémáját is. És meg is oldjuk, de ez egy másik, nem individuális, hanem magasabb horizontú, intézményi szemlélet."

A Magyar Állami Operaház egyébként szerződést bontott a büfét eddig üzemeltető Zsidai Csoporttal, így a bevétel jelenleg az Operaházba folyik be.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.