"Nem a büfének van Operaháza" – kifakadt Miklósa Erika Ókovács újítására

  • narancs.hu
  • 2024. március 4.

Színház

Az érintett előadás szoprán szólistája is hozzászólt a büfébotrányhoz.

Mint arról lapunk is beszámolt, Ókovács Szilveszternek forradalmi ötlete támadt, miként lehet az Operaház büféjének bevételét növelni. Így főigazgatói utasításra ezentúl két részletben kell a Carmina Burana című előadást játszani, hagy fogyasszanak a nézők.

Mindez úgy derült ki, hogy az érdekes döntés miatt otthagyta a produkciót Bogányi Tibor karmester, és erről a nyilvánosságot is tájékoztatta.

Most Miklósa Erika, a produkció szoprán szólistája is hozzászólt a büfébotrányhoz.

"Végtelenül elszomorít a döntés, hogy a 70 perces Carmina Burana öt éve futó – sikeres, telt házas – előadását »kettévágják« egy szünettel a Magyar Állami Operaházban egy főigazgatói utasításra.

Az nem szakmai indok, hogy a büfé bevételét növelni kell a szünetben. Nem a büfének van Operaháza"

mondta az Indexnek Mikósa. Szerinte ez "méltatlan az alkotókkal, a közönséggel, méltatlan a Carmina Burana szellemiségével szemben".

Miklósa szerint Bogányi Tibor karmestert-rendező fantasztikus előadást képzelt el, és hozott létre. Hozzátette, "Tisztelem a döntését, hogy ilyen körülmények között nem vesz részt a produkcióban. Bízom benne, hogy a főigazgató visszavonja ezt az utasítását."

Ókovács Szilveszter úgy reagált Bogányi nyilatkozatára: "Szomorúan vettük tudomásul a döntést, de egy operaházban, ahol 1800 ember dolgozik együtt a kiírt előadások megvalósulásáért, még azt a helyzetet is meg kell oldani, ha a karmester éjjel mondja le a délelőtti produkciót – ahogy a közönség élelemhez, italhoz jutását vagy az énekkar közreműködésidíj-emelésének forrásproblémáját is. És meg is oldjuk, de ez egy másik, nem individuális, hanem magasabb horizontú, intézményi szemlélet."

A Magyar Állami Operaház egyébként szerződést bontott a büfét eddig üzemeltető Zsidai Csoporttal, így a bevétel jelenleg az Operaházba folyik be.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.