Egy sereg nyugtalanító kérdéssel hagy ott az előadás. Ez jó. Részben jó. Mert van, ami valódi kérdésként marad velem, olyasmiként, amire Rilke azt mondja: maradjunk most a kérdésekkel, majd lassanként, egy távoli napon az életünk belenő a feleletbe. De van, ami inkább színházi eldöntetlenség.