A francia kortárs cirkuszosok produkcióját a 10. Ördögkatlan Fesztivál műsorán láthattuk, majd’ minden nap délután a faluszéli kukoricásban. A rekkenő hőség, az égető nap, a por és a bukolikus háttér csak kiemelte a produkció technikai precizitását, az előadók amúgy is hihetetlen fizikai állóképességét, és megerősítette a közönség végtelen hitét abban, hogy amikor már ennünk sem lesz mit, a szórakoztatóiparban akkor is örömet lelünk. Merünk legalább egy cirkuszt álmodni, benne álom állomással, pont olyannal, mint ez.
A kortárs cirkuszi csapat 2012-ben már járt itt, teljesen más tagokkal és sátorral. Most egy szabadtéri pályaudvar installációban játszódik a történetük, amelyben a főhős egy Leon nevű vasúti vagon. Az új cirkusz dramaturgiája szerint a gegek, a zsonglőrjelenetek, a jelmezek, a zene és a sztori egymásba fonódnak, és összeadódik belőlük egy színházi előadás. Galapiatéknál a vagon a főszereplő és a narrátor is egyben, körbejárja a világot, miközben meg nem mozdul, csak az emberek, tárgyak röpködnek, szaltóznak körülötte, rajta. A nézők teljesen elveszítik a valóságérzéküket a tempó, a látvány és az akusztika mentén, azt sem tudják, hogy a dzsungelben vagy a Déli-sarkon vannak éppen, kapkodnak a lábukhoz a már felforrt, néha jeges vízért. A Chaplin-filmek, a Tiger Lillies
freak show-k és egy Daft Punk diszkó dekadens hangulata lengi be a tájat. Amikor a légtornász díva negyven fokban, bundában és kucsmában felmászik a drótkötélen, akkor tátva maradnak lenn a szájak. Arcizma se rezdül a nőnek, ledobja a cuccait és könnyű dresszben repül a felhőtlen földek felett. Mi meg vele.
Kisharsányi sportpálya, augusztus 7.
