Újcirkusz

Galapiat Cirque: Wagabond

  • - sisso -
  • 2017. szeptember 17.

Színház

A francia kortárs cirkuszosok produkcióját a 10. Ördögkatlan Fesztivál műsorán láthattuk, majd’ minden nap délután a faluszéli kukoricásban. A rekkenő hőség, az égető nap, a por és a bukolikus háttér csak kiemelte a produkció technikai precizitását, az előadók amúgy is hihetetlen fizikai állóképességét, és megerősítette a közönség végtelen hitét abban, hogy amikor már ennünk sem lesz mit, a szórakoztatóiparban akkor is örömet lelünk. Merünk legalább egy cirkuszt álmodni, benne álom állomással, pont olyannal, mint ez.

A kortárs cirkuszi csapat 2012-ben már járt itt, teljesen más tagokkal és sátorral. Most egy szabadtéri pályaudvar installációban játszódik a történetük, amelyben a főhős egy Leon nevű vasúti vagon. Az új cirkusz dramaturgiája szerint a gegek, a zsonglőrjelenetek, a jelmezek, a zene és a sztori egymásba fonódnak, és összeadódik belőlük egy színházi előadás. Galapiatéknál a vagon a főszereplő és a narrátor is egyben, körbejárja a világot, miközben meg nem mozdul, csak az emberek, tárgyak röpködnek, szaltóznak körülötte, rajta. A nézők teljesen elveszítik a valóságérzéküket a tempó, a látvány és az akusztika mentén, azt sem tudják, hogy a dzsungelben vagy a Déli-sarkon vannak éppen, kapkodnak a lábukhoz a már felforrt, néha jeges vízért. A Chap­lin-filmek, a Tiger Lillies
freak show-k és egy Daft Punk diszkó dekadens hangulata lengi be a tájat. Amikor a légtornász díva negyven fokban, bundában és kucsmában felmászik a drótkötélen, akkor tátva maradnak lenn a szájak. Arcizma se rezdül a nőnek, ledobja a cuccait és könnyű dresszben repül a felhőtlen földek felett. Mi meg vele.

Kisharsányi sportpálya, augusztus 7.

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.