„Akkor kicsit megsértődtem, hogy rólam szól a darab, de Ascher a címszereplő”

Színház

Máté Gábor nőügyeiről készít darabot Pintér Béla a Katonában. Volt-e erdélyi nője Máténak, és hogy jön ide a Heti Válasz?

A Narancs legfrissebb számában interjút olvashatnak a Katona József Színház igazgatójával, Máté Gáborral, akit Fekete Ernő fog alakítani az Ascher Tamás Háromszéken című darabban.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Magyar Narancs: A nőügyeiről készülő Pintér-darab tulajdonképpen a Heti Válasz felszólítására született. Miután bemutatták A bajnokot, a lap újságírója a következő címmel közölte ellenérzéseit a produkcióval kapcsolatban: „Pintér Béla mikor ír drámát egy színházigazgató szaftos magánéletéből?” Hát, most lesz dráma a színházigazgató szaftos magánéletéről.

Máté Gábor: A cikket, finoman fogalmazva, talán ötletadóként tudnám megjelölni.

MN: A cikk megjelenése után ki keresett meg kit az ötlettel? Ön Pintér Bélát, vagy Pintér önt?

MG: Azt nagyon hamar elhatároztuk, hogy legyen folytatása Béla és a Katona együttműködésének. Látszott Bélán is, hogy szeretne máskor is itt dolgozni, és a színészek is szerették volna. Ennek hangot is adtak a háta mögött éppúgy, mint előtte. Velem együtt Bélát is kiparodizálta a társulat az év eleji esten, egy duettet adtak elő Béla és én köztem, de Pálmai Annának már A bajnok próbaidőszaka alatt volt egy remek Pintér-paródiája. A lényeg, hogy elég hamar leszögeztük, hogy Béla még fog itt dolgozni. Úgy emlékszem, felhívott az irodámban, beszélgettünk, és már jött is az ötlet, hogy ez legyen a következő közös munka. A társulatból már jó néhányan tudták, hogy Ascher Tamás Háromszéken lesz a címe, amikor az én fülembe is eljutott. Akkor kicsit megsértődtem, kicsit fájt, hogy rólam szól a darab, de Ascher a címszereplő. Persze ezt most viccesen mondom. Majd meglátjuk, mi lesz, még nincs kész.

Köves Gábor interjúja a legfrissebb Narancsban olvasható!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.