Alföldi Róbert: A menekültek nem migránsok, hanem emberek
alfoldi2.jpg

Alföldi Róbert: A menekültek nem migránsok, hanem emberek

  • narancs.hu
  • 2017. szeptember 6.

Színház

Ma Magyarországon csak a politikai elkötelezettség számít a rendező szerint.

A rendező új darabja, a Hegedűs a háztetőn kapcsán nyilatkozott a HVG-nek. Ebben Alföldi arról beszél, hogy darabjaival sosem politizál, de az aktuális társadalmi kérdésekre reflektál. A tejesember történetével pedig azt akarja megmutatni, hogy a

„menekültek – induljanak bárhonnan, bármilyen történelmi korban – nem egyetlen tömeg, nem »a migránsok«, hanem emberek. Akik között vannak jók és rosszak egyaránt. Ha csak ez az egy gondolat átjön, már nagyon sokat nyertem az állami propagandagépezettel szemben.”

Ennek szellemében a darab neki arról szól, hogy „különböző hitű, gondolkodású, habitusú emberek, kisebb-nagyobb összezördülésektől eltekintve, békésen együtt tudnak élni, egészen addig, amíg a hatalom bele nem piszkál ebbe a működésbe”.

Alföldi szerint a hatalom márpedig beleszól most Magyarországon is, és nincs is nehéz dolga, mert a toleranciát és a liberalizmust nehezebb eladni, ezért árulja a kormány a kirekesztést és a félelmet. Sokan pedig szoronganak a létbizonytalanság miatt, és ők vevők is erre a fajta beszédre.

„Mára odáig jutottunk, hogy az emberek azért güriznek, hogy a gyerekeiknek lehetőségük legyen külföldre menni. Egy ország dolgozik azért, hogy a jövője tűnjön el innen… Olyan közeg kellene, ahol a teljesítmény számít, nem pedig a politikai elkötelezettség.”

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.