„Legszívesebben ordítanék, de nem merek” - Stohl András színész, műsorvezető

A Hegedűs a háztetőn Tevjéjére készül, reggel rádióműsort vezet, a mozikban a Pappa Piában látható, s közben a Válótársak harmadik évadát forgatja. A tévésorozat forgatási szünetében váltottunk szót pénzről, vadászatról, politikáról, a Tv2-ről, és arról, miért nem ordít, amikor szeretne.

Magyar Narancs: Amikor kiderült, hogy otthagyja a Vígszínházat és a Class FM-en fogja a Morning Show-t vezetni, téma lett, hogy mennyit tesz zsebre a reggeli műsorvezetésért. Nem szeretnék az összegen rugózni…

Stohl András: Pedig nyugodtan rugózhatunk.

MN: Szóval, a pénz a kezdetektől fogva fel-felmerül a pályafutásával kapcsolatban. Amikor Zsámbéki Gábor, a Katona József Színház akkori igazgatója választás elé állította, hogy színház vagy tévézés, azért választotta a tévézést, mert – mint mondta – nem tudott megélni a színházi fizetéséből. Azóta volt olyan időszak, hogy csak a színházi fizetéséből meg tudott élni?

SA: Nekem már nagyon hosszú ideje nincs olyan, hogy csak a színház. Az elmúlt húsz évben mindig volt mellette valamilyen televíziós munkám. A katonás szakításkor volt a Reggeli, aztán elkezdte kinőni magát a dolog, jött a Való Világ és a nagy show-k, a Survivor, a Csillag születik és a többi. Akkor én már havi fix fizetést kaptam az RTL Klubtól. Szóval, az már rég nincs, hogy csak színház. De mintha a színházi helyzet is javult volna az anyagiak terén, bár lehet, hogy csak annyi történt, hogy beleöregedtem abba a korba, amikor a csúcsgázsikat lehet kérni.

MN: Mennyi ma a színházi csúcsgázsi?

SA: Olyan 500–600 ezer forint havonta. Ezt 50 éves korára érheti el az ember. Az átlagkereset 300 ezer forint körül lehet, de nagyon sokan keresnek 180–200 ezret, amiért nagyon sokat kell játszani. Általában ennyi az alapfizetés.

 

Fotó: Németh Dániel

MN: Sok embert kell eltartania, nyilatkozta. Mennyit kell behoznia havonta, hogy jól álljon?

SA: Ahhoz, hogy nullán legyek, olyan másfél milliót. Ebben a gyerektartástól a ház hiteléig sok minden benne van. Őrület, de ez még ugyanaz a házhitel, amit már akkor fizettem, amikor a Zsámbéki-féle szakítás történt a Katonával.

MN: Hosszú idő után először most nyáron dolgozott együtt Zsámbékivel a Madách Színház Shakespeare-fesztiválján. Elővette a bizonyítási vágy, hogy megmutassa a mesterének; a sok tévé-rádió nem tette rosszabb színésszé?

SA: Ő azért tudja ezt. Engem csak valami mérhetetlen tisztelet és boldogság öntött el, hogy újra találkozhatunk. Persze, bizonyítási vágy mindig is volt, és mindig is lesz felé. Döbbenetes, hogy ez sosem múlik el. Ha ő majd 90 éves lesz, én meg 67, akkor is ez lesz. Annyi mindent végigcsináltam már az életben, a börtönt (2011-ben öt hónapot ült ittasan elkövetett súlyos közúti baleset okozásáért – a szerk.) és a magánéletet is ideértve, de tényleg semmi nem változott. Torokszorító élmény volt ez a találkozás. Bementünk a Madách Tolnay Szalonjába, hogy átbeszéljük, mi és hogy lesz. Ez egy akkora terem, mint amilyen a főiskolás termünk volt, és ő is, én is ösztönösen úgy ültünk le, mint régen a főiskolán. Ő az első sorba, középre, én a színpad szélére. Talán csak annyi változott, hogy most már tegeződünk.

MN: A Katona a pályakezdése meghatározó korszaka volt, itt dolgozott Schilling Árpáddal is, Kohlhaas Mihály volt a Közellenségben…

SA: Az csudajó meló volt. Schilling rendezése benne van az első ötben, ha az eddigi színházi munkáimat nézem. A korai színházi dolgaim közül ilyen nagy élmény volt a Chioggiai csetepaté, amit Zsámbéki rendezett még a főiskolán, és a Kezdet vége, ami az első bemutatóm volt a Katonában. Gothár rendezte, Szacsvayval, Lázár Katival játszottam együtt. Mai fejjel azt mondom, én akkor még nem voltam jó színész. Nagyon ügyes fiú voltam, egy nagyon akrobatikus fiú, aki sok mindent tud fizikailag, de jó színész még nem voltam. A Schilling-féle Közellenségben azt hiszem, már jó voltam.

MN: Schilling Árpád azon kevés színházi ember egyike, akik ki mernek állni és köntörfalazás nélkül, nyíltan elmondják a véleményüket az Orbán-rendszerről. Érzi maga körül a szakmában a félelmet, hogy inkább kussoljunk?

SA: Saját magammal is rosszban vagyok emiatt. Én ugyanúgy kiabálnék, mint Schilling, csak gyáva vagyok hozzá. Ezt nagyon nehéz nekem beismerni, mert elvileg én egy macsó férfi vagyok. Néha betelik a pohár és akkor elmormolom magamban, hogy gyáva és cinkos, aki néma. Néha meg azt gondolom, hogy nekem nem a kiállás a dolgom, aztán meg azt, hogy nincs olyan, hogy nem ez a dolgom. Zavarban vagyok, és ez dühít. Zavar, hogy saját magammal sem vagyok jóban emiatt. Legszívesebben ordítanék, de nem merek. Tartok a következményektől. Hogy mi lesz velem, de nemcsak velem, hanem a környezetemmel is.

MN: Mozikba került a Pappa Pia, amelynek ön az egyik főszereplője. A másik Szabó Kimmel Tamás, akivel a Magyar Nemzet interjút készített a filmmel kapcsolatban, és abban szóba került – Andy Vajna tevékenységétől egészen a megalkuvás kérdéséig – sok minden. Az interjú megjelent, bár az interjúalany – mint a lap írja – a film PR-ügynökségén keresztül üzent, hogy ne jelenjen meg. Önt elkapja néha a félsz, hogy esetleg túl messzire ment, túl sokat mondott?

SA: Ez abszolút bennem van. Az az én hírem, vagy idézőjelesen az imázsom, hogy ami a szívemen, az a számon. Épp ezért vagyok dühös, mert elérték, hogy féljek, nem tudom azt mondani, ami a szívemen van.

MN: Említette egy interjúban, hogy már érezte úgy, hogy most kimenne tüntetni, de nem jött össze, mert minden este játszik. Eljöhet az az idő, amikor akár egy előadást is lemondana, mert kimegy az utcára?

SA: Előadást sosem mondanék le, azt nem lehet, de bennem van, igen, hogy kimegyek, annyira elegem van néha.

 

Fotó: Németh Dániel

MN: Az segítene, ha délután, jó időben kezdődik a tüntetés?

SA: Ha lehet egyeztetni, az nem lenne rossz. Az első figyelmeztetésre be kell érnem a színházba, az 18:20-kor van. Félretéve a viccet, előadást színész nem mondhat le, az maga az ősbűn. De a közérzetem afelé visz, hogy előbb-utóbb én is kimegyek az utcára. Egyszerűen nem értem, hogy amikor nap mint nap egyre több dolog derül ki a politikusok és a barátaik ügyeiről, hogyan lehetséges, hogy minden csak két-három napig téma, aztán elfelejtjük, mint egy bulvárhírt.

MN: Régi, jó kapcsolatot ápol az RTL Klubbal, most is az ő sorozatukat forgatja. Gondolom, jó kapcsolatai vannak a Tv2-vel is, hiszen az ottani hírigazgatóval, Kökény-Szalai Viviennel a börtön­élményeiről és a börtönbe vonulás előtti érzéseiről is készített egy-egy könyvet. Ha hívnák a Tv2-höz, menne?

SA: Még nem hívtak, de egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy hívjanak.

MN: És akkor mi történne?

SA: Az egy érdekes helyzet lenne. Elvileg az van, hogy te egy színész vagy, vagy egy műsorvezető vagy, és amivel megbíznak, az nem féltetlenül politikai irányultságú. Viszont ott van ugyanezen a csatornán a Tények, ami erősen befolyásolt. A hírműsorok meglehetősen határozott vonalat képviselnek. Na, akkor mi van, mit tesz a színész vagy a műsorvezető? Azt mondom, oké, belefér, mert én csak egy szórakoztató műsort csinálok? Vagy nem fér bele, mert ahol én szórakoztatok, ott megy a Tények is? Ez egy nagy dilemma. Bevallom, nem tudom, hogyan döntenék. Ráadásul a Tv2-nél most van minden, pénz, paripa, fegyver.

MN: Bejárta a bulvárt a hír, hogy mostanában csupán egy órát alszik, annyit dolgozik, hogy nem jut többre idő. Ebbe hogyan fér bele a vadászat?

SA: Ez az egy óra alvás badarság, egyszer-kétszer fordult elő ilyen, s persze ezt kapták fel. Az igaz, hogy rengeteg a meló, de a vadászatnak bele kell férnie. Élményvadász vagyok, nekem ez kikapcsolódás, nem a trófea mérete számít. Azért persze én is számon tartom, hogy melyik például a legnagyobb bikám.

MN: Melyik?

SA: Bugacon lőttem, 8 kiló 80 deka. Ennyi a lefőzött trófea súlya: a koponyáé és az agancsé együttvéve. Ez nem egy nagy bika, csupán ezüstérmes. Még nincs aranyérmes bikám, de majd az is lesz, mint a Kossuth-díj. És az interjúalany nevet, ezt mindenképpen írja ide.

MN: Rendben. Az interjúalany nevet. A vadászengedélyét a börtön után mikor kapta vissza?

SA: A puskáimat azonnal elvették, mert a fegyvertartás első számú szabálya, hogy kizárólag 18 évet betöltött, büntetlen előéletű ember birtokolhat fegyvert. Két puskám volt: egy sörétes az apróvadakra, egy golyós pedig a nagyvadakra. Csak kevesen tudják, hogy én már nem vagyok büntetett előéletű. A társadalom szemében persze mindig is büntetett előéletű leszek, de jogilag már nem vagyok az. Minden bűncselekménynek más és más az elévülése, az enyém három év. Amikor ez letelt, megkaptam az erkölcsi bizonyítványt és kérvényeztem, hogy visszakaphassam a puskákat. Visszaadták.

MN: Egyszer azt mondta, hogy pihenni csak a börtönben és a kórházi altatásban volt ideje. A börtönre, mint pihenőhelyre gondol vissza?

SA: Bizonyos szempontból igen, de nem kívánom senkinek ezt a fajta szanatóriumot. Rettenetesen ingerszegény környezet. Azért sem bántottak odabent, mert az egy show-műsor volt a többi bentlakónak, hogy Stohl András is odakerült. Egy ismert ember a börtönben – ez volt a műsor címe, és ezzel megelégedett a többi elítélt. Az agyam is ehhez az ingerszegénységhez igazodott, három hónap elteltével néztem a tévét, tudtam, hogy én szinkronizáltam azt a pasast a kép­ernyőn – Hugh Grant volt az –, de nem jutott eszembe a neve.

MN: Most, ha nem reggeli rádióműsort vezet vagy tévésorozatot forgat, a Hegedűs a háztetőn musicalt próbálja. A rendező Alföldi Róbert, a producer Rosta Mária. Ők csinálták a Passió XXI című előadást is, abban is szerepelt. Ennek kapcsán a Mandiner újságírójában felmerült, hogy miért épp egy ateista producer és egy ateista rendező veszi elő Jézust. Az egyikük meg még zsidó is, állapította meg az újság­író. Mit kezd ennyi ateista a Hegedűssel?

SA: Robi el is mondta az új­ság­íróknak az olvasópróbán, hogy eddig az volt a baj, hogy egy keresztény darabbal foglalkozik, akkor tessék, itt van egy zsidó darab, aminek egyébként egy full sváb a főszereplője. Vagyis én. De mondok még valamit, hogy miben élünk ma itt, Magyarországon. A Hegedűs megy országos turnéra. A producert, Rosta Máriát több vidéki városból is felhívták, hogy nem hajlandók leközölni olyan cikket, ami arról szól, hogy hogyan készült az előadás. Nem jöhet le egy kulturális cikk Alföldi Róberttel. Itt tartunk. Nem politikai cikk, hanem kulturális. Milyen világ ez már?!