rés a présen: Lezajlott a Trafó átadás-átvétele?
Barda Beáta: A kinevezésem szeptember 1-től szól, néhány hivatalos papírt már aláírtam, de ceremoniális átadás-átvétel nem volt még, remélem, hogy nem is lesz, mert kicsit irtózom minden ceremóniától. Azzal meg tisztában vagyok, tisztában is kell lennem, hogy hol vagyok, mert ez itt a tizenkettedik szezonom. Ugyanannál az íróasztalnál ülök 2006 óta, kitartunk egymás mellett, ha akarnám, sem tudnám arrébb tolni a többieket. Mi az irodában osztatlan térben dolgozunk, aminek gyakorlati oka van, méghozzá a helyhiány, de a jelentősége több mint szimbolikus.
rap: Mikor és honnan érkeztél az intézménybe?
BB: Szóval már tizenkét éve ülök itt, korábban ugyan nem itt ültem, de a kezdetektől szaladgáltam a Trafó környékén, miközben hol a Pro Helvetiánál, hol a Millenárison dolgoztam, vagy éppen otthon ültem és fordítottam. Van tanári diplomám az ELTE-ről, dramaturg szakot is végeztem az SZFE-n, de az eredeti szakmáimban viszonylag keveset dolgoztam, bármilyen fura, ezt a nyüzgöncséget, úgy látszik, jobban bírom.
rap: Mit köszönhetsz te, és mit köszönhetünk mi, a közönség a Trafónak?
BB: A Trafó lassan már a huszadik évét köszönheti a közönségének. Nekünk a művészi innováció be- és megmutatása a feladatunk, és lássuk be, az ilyen alkotásokról nem mindig könnyű beszélni. Éppen ezért mi csak megköszönhetjük a közönség bizalmát, hiszen az „ismeretlenre” építünk. A nézők pedig, ha jól végezzük a dolgunkat, cserébe a megismerés lehetőségét kapják.
rap: Mi lesz az új irány, ha lesz egyáltalán?
BB: Azt határozottan állíthatjuk, hogy nem új irány lesz, nem lesz új irány, a legfontosabb talán a nyitottság, a rugalmasság, az érzékenység, a kíváncsiság és a figyelem. Ezek mentén kell szerveznünk a hazai és külföldi programjainkat egyaránt, miközben folyamatosan beszélgetnünk kell a nézőinkkel.
rap: Mik a következő évad legfontosabb eseményei?
BB: Ez egy nemszeretem kérdés, de jó, kiemelem a november végi, december elejei dunaPartot, a kortárs magyar előadó-művészeti platformot, azt a négy napot, amikor külföldi szakembereknek, menedzsereknek, színházigazgatóknak, programszervezőknek mutatjuk meg, hol tart Magyarországon a kortárs előadó-művészet. Ez a negyedik alkalom, egyre több a támogató, együttműködő partnerünk, hál’ istennek. És igen, lesz rengeteg premier, de az legalább olyan fontos, hogy folytatódik a képzőművészeti indíttatású Gondolat Plasztika elnevezésű performanszsorozatunk.
rap: A hazai felhozatalból kikre érdemes odafigyelnünk?
BB: A fiatalokra. Tényleg sok bemutatónk lesz, köszönhetően a főváros Staféta programjának is. Fekete Ádám nemcsak Kárpáti Péter Tótferijében játszik majd, hanem saját szövegét is megrendezi, a Jeditanács összeül című előadás premierje október végén lesz. Ugyanebben a hónapban jelentkezik majd egy Diderot-átirattal. Szenteczky Zita pedig Juhász Andrással egy Hajnóczy Péter-adaptáción dolgozik. Január–február–március pedig a táncosoké: Fülöp László, Vass Imre, Dányi Viktória, Vadas Tamara, Biczók Anna, Furulyás Dóra különböző formációkban mutatkozik majd be. És jön a középgeneráció is természetesen: Szabó Réka, Hód Adrienn, Horváth Csaba, Mészáros Máté…
rap: Melyik a világban a leghaladóbb előadó-művészeti irány?
BB: Van erre válasz? Nekem talán most az a legfontosabb, hogy mennyire reflektált egy előadás.
