Színház

A színházrendező 80 éves volt.

12 év után. A színházi kulturális közeg, az anyagi kiszolgáltatottság sem könnyítette meg a helyzetüket, volt, hogy Vidnyánszky Attilához fordultak segítségért, hiába.

2018-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, majd azonnal a Radnóti Színházhoz szerződött, de két év után továbblépett. Jelenleg drámapedagógusként dolgozik, és tető alá hozott egy monodrámát 1 V 1 címmel arról, hogyan vált középiskolás korában egy rasszista csoport hangadójává.

Xavier le Roy francia koreográfus a vezénylés lehetséges formáira írt önálló koreográfiát.

Fesztbaum Béla a zenés színházi estek specialistája, készített már darabot Seress Rezső dalaiból, Kosztolányi írásaiból, és alapító tagja a GRUND nevű vígszínházi zenekarnak is.

A leegyszerűsítésre mindenkor hajlamos kívülálló számára úgy tetszik, az operaénekesi működés két legnagyobb kihívása: magas hangokat kiénekelni és prózában megszólalni. Merthogy mindkét esetben gyakorta észlelhető a fokozott mértékű feszültség fönt a színpadon, és a megbocsátásra rögtön kész együtt­érzés odalent a nézőtéren.

Az előadás legnagyobb részében a holokauszt-túlélő 97 éves Katona Éva, Göndör László nagymamája testetlen hangként jelenik meg, mintha ott lebegne a lelke felettünk. Ezt az érzést érdekes módon elsősorban nem a mulandóság melankóliája táplálja, hanem az előttünk megnyíló életek gazdagsága miatt érzett öröm.

Hárs Anna dramaturg

A Kár, hogy rák című darabot Lengyel Anna emlékének ajánlják. 

Tavaly ő volt az első női karmester, aki a Bayreuthi Ünnepi Játékok 145 éves története során vezényelhetett.

Színészként több sorozatban feltűnt, emellett a Paddy and the Rats ír kocsmapunkot játszó zenekar tagja volt.

A rektor személyéről döntő kuratóriumnak egyébként maga Rátóti is tagja.  

Pilinszky 1971-ben látta A süket pillantása című előadást, ettől fogva színházi gondolkodását alapjaiban határozta meg Robert Wilson, akinek a színházában egyenesen a művészet kulcsát látta, s nagyságát Shakespeare-hez, Homéroszhoz, Bachhoz hasonlította.