rés a présen

„Átírta az előadást”

  • rés a présen
  • 2022. január 12.

Színház

Hárs Anna dramaturg

rés a présen: Január 14-én mutatja be a PanoDráma a Kár, hogy rák című előadást Lengyel Anna dramaturg, műfordító és a társulat alapítójának emlékére. Róla szól ez az előadás?

Hárs Anna: Anna tavasszal halt meg, rákban. Az előadás arról szól, hogy milyen egyedülálló módon élte meg a betegségét. Négy év telt el a diagnózis és a végjáték között, döbbenetes volt közelről figyelni, hogy mennyire termékeny időszak volt ez számára a szakmai és a magánéletében is. Elindult egy különös másodvirágzás. Energetizálta őt ez az állapot. Nem vak, hanem vele született optimizmussal, rettenthetetlenül ment előre, nem félt, nem esett kétségbe. Élt, dolgozott, barátkozott. Végtelen kíváncsisággal kutatta saját – egyébként rendkívül ritka és agresszív – rákfajtáját, lenyűgözte őt az orvostudomány. Bizalmas baráti kapcsolatot épített ki az orvosaival. Nagy népnevelői hevülettel próbált minél több fórumon beszélni a rákról, és arra biztatni az embereket, hogy ne sodródjanak, hanem legyenek tisztában a saját helyzetükkel, lehetőségeikkel, és adott esetben ne féljenek döntéseket hozni. Ennek a projektnek a részeként indult a Kár, hogy rák is, amelyet több mint egy évvel ezelőtt mutattunk volna be eredetileg, de a Covid elmosta a premiert, és aztán Anna halála alapvetően átírta az előadást, de azt remélem, így is tetszene neki.

rap: Verbatim módszerrel születik ez az előadás is. Mi a lényege ennek, és mi a szerepe ebben egy dramaturgnak?

HA: A verbatim a dokumentumszínháznak az a változata, amelyben szigorúan szó szerint használunk fel és szerkesztünk előadás­szöveggé minden forrásszöveget. Ezek nagy része jellemzően általunk készített interjú, de korábbi előadásainkban rendszeresen használtunk talált anyagokat: internetes bejegyzések, kommentek, jegyzőkönyvek, videó- vagy hangfelvételek, újságcikkek, tanulmányok, elkapott mondatok – széles a paletta. A kutatás és anyaggyűjtés fázisát követi a szerkesztés, amikor ötven-, százórányi vagy akár még több szövegből faragunk egyórányi előadást. Ez számomra a dramaturgi munka csúcsa.

 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”