rés a présen

„Átírta az előadást”

  • rés a présen
  • 2022. január 12.

Színház

Hárs Anna dramaturg

rés a présen: Január 14-én mutatja be a PanoDráma a Kár, hogy rák című előadást Lengyel Anna dramaturg, műfordító és a társulat alapítójának emlékére. Róla szól ez az előadás?

Hárs Anna: Anna tavasszal halt meg, rákban. Az előadás arról szól, hogy milyen egyedülálló módon élte meg a betegségét. Négy év telt el a diagnózis és a végjáték között, döbbenetes volt közelről figyelni, hogy mennyire termékeny időszak volt ez számára a szakmai és a magánéletében is. Elindult egy különös másodvirágzás. Energetizálta őt ez az állapot. Nem vak, hanem vele született optimizmussal, rettenthetetlenül ment előre, nem félt, nem esett kétségbe. Élt, dolgozott, barátkozott. Végtelen kíváncsisággal kutatta saját – egyébként rendkívül ritka és agresszív – rákfajtáját, lenyűgözte őt az orvostudomány. Bizalmas baráti kapcsolatot épített ki az orvosaival. Nagy népnevelői hevülettel próbált minél több fórumon beszélni a rákról, és arra biztatni az embereket, hogy ne sodródjanak, hanem legyenek tisztában a saját helyzetükkel, lehetőségeikkel, és adott esetben ne féljenek döntéseket hozni. Ennek a projektnek a részeként indult a Kár, hogy rák is, amelyet több mint egy évvel ezelőtt mutattunk volna be eredetileg, de a Covid elmosta a premiert, és aztán Anna halála alapvetően átírta az előadást, de azt remélem, így is tetszene neki.

rap: Verbatim módszerrel születik ez az előadás is. Mi a lényege ennek, és mi a szerepe ebben egy dramaturgnak?

HA: A verbatim a dokumentumszínháznak az a változata, amelyben szigorúan szó szerint használunk fel és szerkesztünk előadás­szöveggé minden forrásszöveget. Ezek nagy része jellemzően általunk készített interjú, de korábbi előadásainkban rendszeresen használtunk talált anyagokat: internetes bejegyzések, kommentek, jegyzőkönyvek, videó- vagy hangfelvételek, újságcikkek, tanulmányok, elkapott mondatok – széles a paletta. A kutatás és anyaggyűjtés fázisát követi a szerkesztés, amikor ötven-, százórányi vagy akár még több szövegből faragunk egyórányi előadást. Ez számomra a dramaturgi munka csúcsa.

 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.