rés a présen

„Átírta az előadást”

  • rés a présen
  • 2022. január 12.

Színház

Hárs Anna dramaturg

rés a présen: Január 14-én mutatja be a PanoDráma a Kár, hogy rák című előadást Lengyel Anna dramaturg, műfordító és a társulat alapítójának emlékére. Róla szól ez az előadás?

Hárs Anna: Anna tavasszal halt meg, rákban. Az előadás arról szól, hogy milyen egyedülálló módon élte meg a betegségét. Négy év telt el a diagnózis és a végjáték között, döbbenetes volt közelről figyelni, hogy mennyire termékeny időszak volt ez számára a szakmai és a magánéletében is. Elindult egy különös másodvirágzás. Energetizálta őt ez az állapot. Nem vak, hanem vele született optimizmussal, rettenthetetlenül ment előre, nem félt, nem esett kétségbe. Élt, dolgozott, barátkozott. Végtelen kíváncsisággal kutatta saját – egyébként rendkívül ritka és agresszív – rákfajtáját, lenyűgözte őt az orvostudomány. Bizalmas baráti kapcsolatot épített ki az orvosaival. Nagy népnevelői hevülettel próbált minél több fórumon beszélni a rákról, és arra biztatni az embereket, hogy ne sodródjanak, hanem legyenek tisztában a saját helyzetükkel, lehetőségeikkel, és adott esetben ne féljenek döntéseket hozni. Ennek a projektnek a részeként indult a Kár, hogy rák is, amelyet több mint egy évvel ezelőtt mutattunk volna be eredetileg, de a Covid elmosta a premiert, és aztán Anna halála alapvetően átírta az előadást, de azt remélem, így is tetszene neki.

rap: Verbatim módszerrel születik ez az előadás is. Mi a lényege ennek, és mi a szerepe ebben egy dramaturgnak?

HA: A verbatim a dokumentumszínháznak az a változata, amelyben szigorúan szó szerint használunk fel és szerkesztünk előadás­szöveggé minden forrásszöveget. Ezek nagy része jellemzően általunk készített interjú, de korábbi előadásainkban rendszeresen használtunk talált anyagokat: internetes bejegyzések, kommentek, jegyzőkönyvek, videó- vagy hangfelvételek, újságcikkek, tanulmányok, elkapott mondatok – széles a paletta. A kutatás és anyaggyűjtés fázisát követi a szerkesztés, amikor ötven-, százórányi vagy akár még több szövegből faragunk egyórányi előadást. Ez számomra a dramaturgi munka csúcsa.

 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.