Interjú

„Ami éppen érdekelt”

Vilmányi Benett színész

Színház

2018-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, majd azonnal a Radnóti Színházhoz szerződött, de két év után továbblépett. Jelenleg drámapedagógusként dolgozik, és tető alá hozott egy monodrámát 1 V 1 címmel arról, hogyan vált középiskolás korában egy rasszista csoport hangadójává.

Magyar Narancs: Egy 2018-as interjúban arról beszéltél, hogy mennyi stresszt és szorongást okoz számodra a színészi munka. Változott ez az elmúlt négy évben?

Vilmányi Benett: Valójában igen. De ennek már nincs olyan sok jelentősége, mert eldöntöttem, hogy nem szeretnék annyira szerepelni. Tudom, ennek látszólag ellentmond, hogy épp egy monodrámát csináltam, de az egy régi tervem mostani megvalósítása volt. Ezzel még tartoztam Zsámbéki Gábornak, aki az osztályfőnököm volt az egyetemen, ő adta ugyanis feladatként nekünk ötödéven, hogy készítsünk egy monodrámát. Akkor nem készültem el, bár sokat dolgoztam vele. Az 1 V 1 ennek a munkának az eredménye.

MN: És mit szeretnél csinálni?

VB: Ami jelenleg nem okoz stresszes helyzeteket és frusztrációt, az a tanítás. Drámatanár vagyok a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnáziumban és az Erzsébetvárosi Kéttannyelvű Általános Iskola és Szakgimnáziumban. Emellett hosszú távú tervem, hogy szerzői színházat csináljak: írni és rendezni szeretnék.

MN: Társulati tag voltál a Radnótiban. Ez a terv is közrejátszott abban, hogy eljöttél onnan?

VB: A társulati létben az a nehéz, hogy kiszámíthatatlan. Nem tudod, hogy a színház vezetése kiket fog meghívni rendezni, hogy az egyes előadásokban milyen szerepeid lesznek. Nincs rá garancia, hogy folyamatosan jó feladatokat kapsz. Mindemellett persze voltak nagyon jó munkáim. De amelyeket igazán szerettem, és nagy feladatom is volt bennük, azok nagyon keveset voltak műsoron. Ilyen volt például Zsótér Sándorral a Kakukkfészek vagy Fehér Balázs Benővel A játékos, és Hajdu Szabolccsal is nagyon szerettem együtt dolgozni.

MN: A színészet nagy monotóniatűrést követel. Hogy van ez egy saját monodrámánál?

VB: Ebből a szempontból ez a legnehezebb dolog, amit eddig csináltam: végig én vagyok a színpadon, végig én beszélek, saját szöveget mondok. Elkerülhetetlennek látom, hogy előbb-utóbb hullámvölgybe kerüljek, és nagy kérdés, hogy onnan hogyan tudok újra feljönni.

MN: Ez a völgy a rutin?

VB: Nem, inkább az az érzés, amit valószínűleg minden színész megtapasztal időnként: hogy arra gondol közben, legyen már vége az előadásnak. Nem szabad, hogy ez eluralkodjon rajtam, mert akkor elveszítem a kapcsolatot a nézőkkel, és nem a darabra, az előadásra fókuszálok, hanem arra, hogy valahogy visszatornázzam magam.

MN: Van erre módszer?

VB: Először is felfogni, tudatosítani, hogy épp ez történik. Aztán egy nagy levegőt kell venni, és összpontosítani az energiáimat. Fontos, hogy tudjam saját magamat is szórakoztatni.

 
Fotó: Németh Dániel

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.