Visszhang: tánc

Tavaszi áldozat

  • - sisso -
  • 2022. január 26.

Visszhang

Xavier le Roy francia koreográfus a vezénylés lehetséges formáira írt önálló koreográfiát.

A mű által minden zenéhez értő vagy nem értő, a karmester mozdulatait mint mozgásművészetet figyelő néző vágyait beteljesíti. Úgy tűnik, mintha azokat a gesztusokat és rezdüléseket, amelyeknek eredendő funkciója a zenészek eligazítása, most épp a zene csalná elő. Eldönthetetlen, hogy a zenemű teremti a mozdulatokat, vagy a mozdulat diktálja a ritmust és a dallamot: ettől válik az egész zavarba ejtő varázslattá. 

És a bizarr ötlet működik. Le Roy a 2007-es első és egyben saját maga táncolta változattal bejárta a világot. E változat oly népszerű lett, hogy 2018-ban a Velencei Biennálé felkérésére új verziót komponált, ezúttal három táncosra. Két nő és egy férfi „vezényli” a színpadon Stravinsky klasszikusát, egymás helyébe lépve, folytatva onnan, ahol a másik abbahagyta. Máskor egymással versenyezve tobzódnak a zene és a mozgás sűrűjében, csendekkel meg-megszakítva azt. Mintha a hangokat tennék láthatóvá és igen, mintha Stravinsky és Gyagilev 20. század eleji eszméjét destruálnák: sehol egy tüllszoknya, sehol a nagyzenekar, csak a kiváló hangtechnika.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.