Göndör László régóta készült arra, hogy valamilyen formában archiválja és feldolgozza a nagymamájától hallott történeteket. Végül a Staféta pályázata és a pandémia tette lehetővé, hogy egy hónapra hozzá költözzön, átvegye a napirendjét és az ellátásával kapcsolatos feladatokat, és közben rengeteget beszélgessen vele. Az ebben az időszakban készült hang- és videófelvételekből született meg a produkció, amelynek színlapja Göndörrel egyenrangú alkotóként tünteti fel Katona Évát.
Egy ember, aki kíváncsi egy másik emberre: és ez már elég is a színházhoz. (Ezzel nem az előadás érdemeit akarom bagatellizálni, sőt! Mindez épp azt mutatja fel, hogy igenis érdemes túllépni a drámaszövegeken alapuló színházi konvenciókon.) Közben persze az is kiderül, hogy ez a kíváncsiság kölcsönös, és nemcsak a nagymamával, hanem az unokával is ismerkedünk, sőt talán kettejük kapcsolata a legérdekesebb: a közös dolgaik, a távolságuk egymástól, a viszonyukban levő sajátos intimitás mellett a feszültségek és félelmek is.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
