Mindezt e darabok esetében sem lehet figyelmen kívül hagyni, így az alkotóknak egyszerre két művészóriás hangját kell hitelesen közvetíteni. A mostani különleges bemutató Pilinszky János születésének 100. évfordulója alkalmából készült, a két ritkán látott egyfelvonásos drámát Szilágyi Bálint rendező-egyetemi tanár az osztályvezető társával, Zsótér Sándorral és a saját osztályával állította színpadra.
Az első rész elején Pilinszkyt halljuk felvételről, az Amiként kezdtem című versét szavalja, majd felgördül a függöny, és megpillantjuk a Fehér és a Fekete Pápát. Az Urbi et orbi – a testi szenvedésről a pápai hatalom átadásának pillanatát örökíti meg. Az agonizáló pápa már a halálra készül, de az összegyűlt tömeg még várja beszédét. Az ellentéteken alapuló (fekete-fehér, jövő-múlt, íratlan-teleírt, szenny-tisztaság stb.) szerkesztés az élet és halál közötti térben nyújtja végtelenné ezt a pillanatot, amikor a pápa megszűnik pápa lenni, „lehetett volna adótiszt is”. Halála után a testi szenvedést követő lelki túlélésről kíván szólni. A szerepek felcserélődni látszanak: a Fekete pápa hal meg képzelt trónján.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
