Színház

Istent keressük Székely Csaba drámájában, ebben a tízparancsolattal magára hagyott világban. Ott ül valahol a nézőtéren? Vagy a hiányával van jelen? Saját képünkben: a szelfikamerába bámuló színészek kivetített arcában? Egyetlen ember sorsában (is) vagy (csak) a nagy egészben, amiben minden mindennel összefügg?

A szakszervezetek 35 százalékos alapilletmény-emelést szeretnének.

Másfél év telt el az Operaház bezárása óta és ugyanennyi még biztosan hátra van. De ha a kormány a történeti felújítás mellett dönt, akkor a megnyitó 2021-re csúszik.

Móricz Zsigmond 1936-ban az utcán szedett össze egy lányt, s egyszerre lett pártfogója, szeretője, apja. A Csibe néven ismertté vált Litkei Erzsébet gyereket is szült az írónak, írja Móricz monográfusa, Szilágyi Zsófia. Majd hozzáteszi, „a nemzeti kánonba való bekerülésnek alapfeltétele volt (s bizonyos megszorításokkal mindmáig az is maradt), hogy a kiválasztott író rendelkezzen a morális példakép tulajdonságaival”, ezért Móricz életének ezt az epizódját elfedte az irodalomtörténet-írás.

Miért kellett volna Alföldinek felvennie a telefont? És miért nem sikerült Ascher Sirálya? Ízelítő.

Mi az izgalmasabb, ha Ascher Tamás egy kevésbé ismert orosz klasszikusba vágja a fejszéjét a Katonában, vagy ha szexi kultregényt, fordulatos gyerekthrillert rendez a Budapest Bábszínházban? Könnyű eldönteni, hiszen a két előadást alig egy hónap különbséggel mutatták be.

Ez az előadás nem lesz népszerű még a Pintér-rajongók körében sem. Részben azért, mert nem „sima” fikciós darab (van-e ilyen egyáltalán – erről majd később), részben azonban azért, mert pont azt bombázza és rombolja, amit eddig Pintér Béla felépített.

A kormány három hónapja létbizonytalanságba taszította a színházakat, és azóta is csak ígérget. Mi kitartóan színházba járunk. Lakásszínházba, például.

A békeszerződés aláírásának körülményeit és az ebből származó veszteségek megismertetését és feldolgozását szolgáló zenés színpadi mű megírására hirdet alkotói pályázatot a Budapesti Operettszínház.

A mai Magyarországon ritkán lehet értelmes módon beszélni arról, hogy mi zajlik (vagy zajlott a közelmúltban) a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. A külpolitikai újságírás finoman szólva sem virágzik, de talán az olvasók érdeklődése is hiányzik; így annak ellenére, hogy a téma a migráció kapcsán állandóan jelen van, kevesekhez jut el komplexebb kép annál, mint amit a kormánymédia gyűlöletkampánya sugall, vagy amit a 3–5 csillagos turistarezervátumokban, fakultatív tevegeléseken lehet felcsipegetni.