A zsinórpadlástól a pincéig mindent átkutattunk: mi lesz a budapesti színházakkal?

  • narancs.hu
  • 2019. február 21.

Színház

A kormány három hónapja létbizonytalanságba taszította a színházakat, és azóta is csak ígérget. Mi kitartóan színházba járunk. Lakásszínházba, például.

Sőt, elolvastuk Máté Gábor Színházi naplóit is. Körbejártuk a TAO-kérdést, de továbbra is minden csak kérdés. Kérdéseket tettünk fel Hegymegi Máté színész, rendező, koreográfusnak is. És mindennek ellenér egy rakás jó előadást ajánlunk.

De nézzük részletesen, mi van a vaskos mellékletünkben:

Zoknik a kisszobában: lakásszínházkörkép Budapesten

Manapság nem annyira a cenzúra és a kényszer vezeti az alkotókat ehhez a formához, legfeljebb közvetve, hiszen a kultúrpolitikától korántsem függetlenül zajlik a lehetőségek beszűkülése, ami miatt a színház egyre többször jelenik meg nem hivatalos, nem a számára kijelölt terekben.

false

Sokszor a meglévő színházi nyelvhez vagy koncepcióhoz jobban illeszthető a lakás mint helyszín. Sőt a mai magyar színház személyességet előtérbe helyező vonulatában vannak olyan előadások, melyeket nem is lehetne játszani máshol, mert kiindulópontjuk a lakás, azaz: egy saját történetekkel átitatott, intim tér.

A komfortzónán belül

Máté Gábor: Színházi naplók

A Tények és tanúk sorozatban megjelent Színházi naplók című gyűjtés egyszerre töltené be ezt az űrt (legalábbis annak egy részét), és hagy mégis hiányérzetet maga után. A magasra tett elvárás nemcsak a Magvető tekintélyes szériájából következik, de azért is, mert Máténál komplexebb színházi embert itthon per pillanat nemigen tudnék mondani.

Több mint negyven éve van színpadon, a ’80-as évek óta rendez, jó ideje tanít a Színművészetin, évek óta vezeti a Katona József Színházat, számtalan rádió- és tévéfelvétel szereplője, hogy a filmekről ne is beszéljünk. Pályája és posztjai okán olyan rálátása van a hazai színházi életre, mint talán senki másnak. Komolyan sajnálhatjuk, hogy ebből elég kevés derül ki, a szerző ugyanis bizonyos dolgokról egyszerűen nem kíván beszélni.

Színjáték a függöny mögött: bizonytalanság a TAO utáni színházi világban

Az intézkedéssel a teljes magyar színházi szcéna létbizonytalanságba került, az éves költségvetésekben hirtelen keletkezett óriási lyukat azonnal kezelni kellett: független társulatok és nagy hagyományú kőszínházak sorra jelentettek be jegyáremelést, repertoárszűkítést, vagy kértek támogatást nézőiktől.

Felmerült a Katona József Színház pinceszínházának, a Kamra bezárása, gyűjtésbe kezdett a Stúdió K Színház, jegyárat emelt a Pintér Béla és Társulata, az Orlai Produkciós Iroda, a Szkéné Színház, utóbbinak a színészi fizetéseket is vissza kellett vágnia. A helyzetet látva november második felében szervezkedésbe kezdett a szakma: Zalán János, az Emmi alá tartozó Színházművészeti Bizottság elnökének vezetésével és a szakma igényeit beépítve készült tervezet egy új támogatási rendszerről.

Hősök és dilemmák: Hegymegi Máté színész, rendező, koreográfus

A Színház- és Filmművészeti Egyetemen fizikai színházi koreográfus-rendező szakon végzett Lukáts Andor és Horváth Csaba osztályában. Előadóként is tevékenykedett, ám a 2016-ban bemutatott Kohlhaasszal rendezőként vonult be a hazai színházi életbe. Hegymegi Mátéval a hőseiről és azok jövőjéről beszélgettünk.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

MN: A közönségnek hiányzol, mint színész. Neked nem hiányzik a színészet? Már csak a rendezés érdekel?

Hegymegi Máté: Hiányzik, de többször hívnak rendezni, és ez kitölti az időmet. Inkább tartom magamat rendezőnek, mint színésznek, mégis egészen más, ha színpadon vagyok, és így másképp nézek arra is, ahogy rendezek. Ha egy új szerepet játszhatok évadonként, az abszolút kielégíti a színészi ambícióimat.

MN: Mennyit változtatott az életeden, hogy ilyen gyakran kérnek fel rendezni?

HM: Rendezőként Dunaújvárosban mutatkoztam be az Amphitryonnal, ott dolgoztunk először együtt Nagy Zsoltival. Erős barátság lett közöttünk és rá egy évre, bár hatalmas nehézségek árán, de sikerült megcsinálnunk a Kohlhaast (Zsámbék-Szkéné-Maszk Egyesület 2016). Utána több meghívást is kaptam, egy évadon belül megrendezhettem a Bádogdobot a Katonában, a Peer Gyntöt a Stúdió K-ban és a Sömmit a K2-vel. Azóta is fontos nekem, hogy minél több különböző műfajban, színházi közegben dolgozhassak, olyan emberekkel, akiktől folyamatosan tanulhatok.

És végül, de nem utolsó sorban:

Snoblesse Oblige extra: bőséges színházi programajánló

Már csak ezért se felejtse el megvenni a héten a Magyar Narancsot! Csütörtöktől kapható az újságárusoknál vagy előfizethet rá itt.

Magyar Narancs

A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következõ platformokon érhetõek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.