Színház

Tisztasági festés

  • - sisso -
  • 2019. február 28.

Színház

Tisztasági festés címmel a Stereo Akt színházi műhely új előadást mutatott be a kreatív jövőkutató és előadó-művészeti fesztivál, a Nextfeszt 3 keretében. A Trafó pincéjében felállított lakásdíszletben úgynevezett hangjáték-rituálét adtak elő, amelyet Karl Ove Knaus­gård Halál – Harcom 1. című regénye inspirált. Boross Martin és csapata jellemzően különleges színházi szituációkat, újfajta kifejezésmódokat, a nézők számára izgalmas befogadási lehetőségeket keres, miközben a színészi átélés kérdéseit is felülvizsgálja.

Az apjuk halála után a megörökölt, rendetlen lakásban találkozó fiútestvérek (Szász Dániel és Göndör László) takarítanak, pakolnak. A kezükbe kerülő használati tárgyak és egykori saját játékaik kapcsán emlékek tolulnak fel, amelyek nekünk, nézőknek akusztikusan jelennek meg fejhallgatókon keresztül. A hangmontázst egy 3D-s hangzásvilágot lehetővé tévő binaurális mikrofon, Bartha Márk időtlenséget idéző zenei kompozíciói és egy hangjáték jelenetei adják. Ahogy a felnőtt férfiak fokozatosan pakolják ki a lakást, újraélnek bizonyos dolgokat, és így kettejük aktuális kapcsolatára és külön-külön az apjukkal való kapcsolatukra is vetül némi fény, vagyis hang. Az emlékfoszlányok hangfürdőjében szinte élettel telik meg a halott ember lakása.
A nagytakarítás és a szemünk előtt zajló szobafestés során jó esetben nem maradnak falak a jelen és a múlt között, és a pakolási rituálé során utat tör a gyász.

Néha belém nyilall a gondolat, hogy a nézők talán sokkal inkább átélik a meditatív-repetitív játék során, hogy mi az a gyászparadoxon, mint maguk a szereplők.

Trafó, január 27.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.