MaNcs 31. évf. 05. sz. (2019-01-31)
Az anekdota szerint az ötvenes évek legendás magyar filmrendezője úgy lett filmrendező, hogy előtte egy forgatáson – még slapajként – jelezte a stábnak, hogy egyáltalán nem passzol a világítás ahhoz a napszakhoz, ami a forgatókönyvben van. Nem beszélt hülyeséget, ki is dobták a rendezőt, hősünk hamarosan a helyébe léphetett.
Újra aktív Kónya Imre! Nyilván tömegek vártak már régóta erre a pillanatra, hiszen Kónya politikai pályája – jobbára Orbán Viktor szövetségi politikájának köszönhetően – sajnálatos gyorsasággal bukott alá, de semmi vész, most is Orbán vette elő a naftalinból (nagy lehetett a szükség).
„Elejtett mondatokból úgy tűnik, közeledik a balatoni hajózás államosítása. A helyi polgármesterek csalódottak, van egy tippjük, mi készül itt” – a sokat látott helyi településvezetők (köztük nem egy fideszes is) 2017 végén osztották meg aggályaikat a magyarnarancs.hu-val. Igazuk lett: egy múlt heti kormányrendelet értelmében az állam visszavette a résztulajdonos önkormányzatoktól azt az összességében egyharmadnyi tulajdonrészt, amelyhez azok 2008-ban jutottak a Balatoni Hajózási Zrt.-ben (Bahart).
Három hónapon át dolgoztam pszichológusként egy budapesti gyermekotthonban – és anomália lettem magam is. Bizonyára én is tettem érte.
A napokban a közfigyelem fókuszába került 850 forintos miniszterelnökségi Gundel-ebédmenük (csülkös bableves + káposztás cvekedli a kádári nosztalgiázóknak, Cézár-saláta és rántott pulykamell a moderneknek) kérdése megint ráirányította a figyelmet a politikusok anyagi juttatásaira. Mennyi pénz (plusz utazási és lakhatási támogatás, jóárasított menzakaja stb.) az elég? Adjon-e fizetést a közösség a politikusainak, és ha igen, mennyit?
Trump, Orbán, Brexit – a nyugati demokráciákban a politikát a gazdasági mutatók és az ideológiai megfontolások helyett egyre inkább az identitáskérdések alakítják. Hogyan jutottunk ide, és merre tovább?
A Merényi pszichiátriai osztálya nem tudott megbirkózni azzal a többletteherrel, amely a Lipótmező fölszámolása után hárult rá. Ahogyan akkor, úgy most is a betegek járnak a legrosszabbul.
Eddig alaptalanok voltak az előválasztással kapcsolatos előzetes aggodalmak, viszont a kitűzött célhoz sem sikerült közelebb kerülni. Az LMP, a Momentum és a Jobbik is saját főpolgármester-jelöltről gondolkodik.
Abszurd eljárás végén vágta el állami támogatásától a Momentumot és a Párbeszédet az Állami Számvevőszék. Ha a pártok végül meg is kapják a pénzt, könnyen lehet, hogy csak az európai parlamenti és önkormányzati választások után.
Hajtóvadászat indult ellene a kormánysajtóban, ami után menesztették a Petőfi Irodalmi Múzeum éléről. Mégsem maradt munka nélkül, ma már a kormányhoz tartozó Habsburg Ottó Alapítvány ügyvezetője. Az elmúlt év történéseiről, tanulságairól kérdeztük.
Mi az izgalmasabb, ha Ascher Tamás egy kevésbé ismert orosz klasszikusba vágja a fejszéjét a Katonában, vagy ha szexi kultregényt, fordulatos gyerekthrillert rendez a Budapest Bábszínházban? Könnyű eldönteni, hiszen a két előadást alig egy hónap különbséggel mutatták be.
Az a jó, ha belehalok – vallja a színházról Harsányi Attila, aki Radnóti-estjét mázsás zsákkal a hátán szavalná el. A Cyrano premierjére készülő miskolci színésszel hétköznapi fasizmusairól és a Harcosok klubjából levezetett színházeszményéről is beszélgettünk.
Tavaly ünnepelte 50. születésnapját, zenekara, az Üllői Úti Fuck pedig 30 éves lett. Az évfordulódömping betetőzéseként – kizárólag vinilen – megjelent a Faszi 50 – Első ötven év című album, bár ezen nem csak az Üllői Úti Fuck számai hallhatók.
Az első részben olasz opera-, a másodikban angol oratóriumrészleteket hallhattunk Baráth Emőke és az Óbudai Danubia Zenekar Händel-estjein, január 25-én és 26-án. Az első koncertet élőben közel telt ház hallgatta végig, az online közvetítésre pedig több mint 1700-an kapcsolódtak rá.
A rendszerváltás utáni Budapest történetének egyik legnagyobb felfedezése és legnagyobb botránya is a Belső-Erzsébetvároshoz fűződik.
Nem kétséges, hogy a Károlyi-féle forradalom és (nép)köztársaság rövidre szabott históriája az egyik legizgalmasabb, ma is eleven és vitáktól övezett epizód a 20. század magyar történelmében.
Hálás vagyok Bán Zsófia legújabb novelláskötetének, mert segített helyre tenni magamban egy régi dilemmát. Mindeddig képtelen voltam eldönteni, vajon hol kezdődik az emberi nyomorúság együttérző ábrázolása, és hol annak kizsákmányolása a művészet által.
A közel harminc művész munkáit bemutató kiállítás kurátorainak (Gadó Flóra és Szegedy-Maszák Zsuzsanna) koncepciója látszólag egyszerű. Olyan alkotásokat mutatnak be, melyekben kiemelt szerepe van a méretnek. A kiállított munkák léptéke „az egészen minimalista vagy szinte anyagtalan munkáktól kezdve, a nézőt a megszokott pozíciójából kibillentő, olykor ironikus megoldásokon át a monumentális megformálásokig” terjed.
A Baptista Szeretetszolgálat emberkereskedelem-ellenes programjának vezetője csapatával tíz év alatt csaknem ezer embert szabadított ki az emberkereskedők fogságából, a megmentettek a program segítségével új életet tudtak kezdeni.
Remény és aggodalom övezi a bioüzemanyagok felhasználását. Jövőre mindenesetre kötelezővé teszik a használatukat.
A Gomorra óta nem készített hasonló igényű szociodrámát az olasz neorealizmus hagyományát feléleszteni igyekvő alkotó, mint a pesti mozikban most futó a Dogman – Kutyák királya. A kietlen tengerparton kutyakozmetikát működtető kisembernek a helyi gengszterrel kötött barátsága brutális leszámolással végződik. Telefonon értük utol Rómában a rendezőt.
Mit kell tudni a tüntető sárgamellényesekről, s mit hozott a brazil elnökválasztás. Párizsban, a Rendez-vous with French Cinema nevezetű rendezvényen beszélgettünk csupa effélékről a francia sztárral. Meg persze a színészetről.
A hidegháború éveiben mindkét irányba szúrt, munkáit mindkét rendszer cenzúrája megbélyegezte – úgy járt, mint eszmei példaképe, az osztrák-amerikai marxista pszichoanalitikus Wilhelm Reich, akit mind a náci, mind a kommunista, mind a mccarthyista rezsim kivetett magából eretnek tanai miatt. Ő maga valószínűleg azt mondta volna, hogy valamit jól csinál, ha mindenki dühös rá.
