rés a présen: Amerikából jöttél, híres mesterséged címere?
Göndör László: Amerika tett színházszerető és az előadó-művészet iránt érdeklődő emberré. A sokak szerint őrült kanadai–lengyel származású, New York-i Barbara Kite Acting Studiójában tanultam. Barbara a Meisner-módszert oktatja, amellyel rendbe tette a korábbi ködös elképzeléseimet arról, hogyan érdemes a színészetre és ezen belül a saját színészetemre gondolni. Sem színészként, sem rendezőként nem definiálnám magam egyértelműen, számomra komplexebb dolog, amit csinálok.
rap: Miért jöttél haza, és miért pont a TÁP Színházzal kezdtél dolgozni?
GL: A TÁP volt az egyetlen közösség akkor itthon, amelyik bármiféle vágyat ébresztett bennem arra, hogy lehet értelme Magyarországon maradni. Az a vágy hajtott, hogy nonkonform, kínos emberekkel barátkozzak, és egy olyan alkotóközösségben legyek, akik értik és szeretik az én furcsaságomat és legfőképpen a kelet-európai értelemben vett valódi ironikus humort.
rap: Hogyan jött létre első rendezésed, a választások előtt előbemutatott BajuSS?
GL: Történt, hogy Laboda Kornélnak és Horváth Lili Olgának egyszer csak az a belső igénye támadt, hogy írjanak egy kilencfelvonásos dadaista darabot Hitler, Sztálin, valamint közösen nevelt Bajszuk szerelmi háromszögéről. Mindezt személyesen nekem, ajándékba. Szerencsére ekkor épp elég önbizalmam volt ahhoz, hogy elkezdjek gondolkodni, hogyan lehetne ebből a „drámából” valami fura show-t csinálni. Preiszner Miklós zeneszerzővel aztán kirajzolódott egy avantgárd operába csomagolt, teljesen értelmetlen, de a látszatra sokat adó mesebeli univerzum. Ez a világ eléggé hasonlít arra a világra, amiben kénytelenek lettünk élni a 2010-es évekre. Ez elől a neopopulista rémálomvilág elől már nem lehet Amerikába menekülni.
rap: Mikor látható a BajuSS, és milyen más előadásokban vagy benne most?
GL: Alkotócsapatom, a Bíborszalon kemény munkája révén a BajuSS eddig több fejlesztési fázison esett át. Ennek köszönhetően a darab március végén vagy áprilisban nyeri majd el végső formáját, amelyet a Jurányi Ház TÁP-termében tárunk a nyilvánosság elé sztárparádéval fűszerezve. Tavasztól havi rendszerességgel fogjuk itt játszani, s a nyári Kolorádó Fesztiválon is feltűnik majd. Másik rendezésem, a Dear Future Me hazai bemutatójára április végén kerül sor. Ez az előadás Ónodi Adél, egy Berlinben élő transznemű lány evilági élményeit és fantáziavilágát dolgozza fel. Ezt a produkciót is a Bíborszalon alkotócsapata jegyzi. Színészként az Utas és holdvilágban, valamint a Stereo Akt Tisztasági festés című vadonatúj darabjában tűnök fel legközelebb a Trafóban.
rap: A Stereo Akt másféle színházat csinál, mint a TÁP. Milyen volt velük dolgozni?
GL: A Tisztasági festés nagyon izgalmas és intim anyag. Karl Ove Kanusgård Harcom című műve által inspirált hangjáték-rituálé. Szinte szótlanul, minimalista színészettel kell Szász Dániel színésztársammal egy teljes gyászfolyamatot magunkban levezényelnünk. A bemutató után februárban és márciusban végig Németországban leszek a Stereo Akttal egy, az Európia Unió potenciális jövőképeit vizsgáló új nemzetközi produkció (EU Freaks) keretei között.
rap: Milyen munkák várnak rád még az évadban?
GL: Szeretnék Párizsban tanulni az egyik legnagyobb mestertől, Philippe Gaulier-től, elkészíteni a Hajmási Péterrel közös, Jégszekrény nevű zenekarunk első videoklipjét (Hurkapálcikát eszik a nép), robogózni Yogyakartában, és látni Bayer Zsoltot, ahogy egy végtelen időhurokba gabalyodva újra és újra szembenéz a lelkiismeretével.
rap: Mi a legizgalmasabb számodra a színházban?
GL: Az, hogy jutalmazza az önazonosságot.
