rés a présen

Neopopulista rémálomvilág

Göndör László színész, rendező

  • rés a présen
  • 2019. február 28.

Színház

rés a présen: Amerikából jöttél, híres mesterséged címere?

Göndör László: Amerika tett színházszerető és az előadó-művészet iránt érdeklődő emberré. A sokak szerint őrült kanadai–lengyel származású, New York-i Barbara Kite Acting Studiójában tanultam. Barbara a Meisner-módszert oktatja, amellyel rendbe tette a korábbi ködös elképzeléseimet arról, hogyan érdemes a színészetre és ezen belül a saját színészetemre gondolni. Sem színészként, sem rendezőként nem definiálnám magam egyértelműen, számomra komplexebb dolog, amit csinálok.

rap: Miért jöttél haza, és miért pont a TÁP Színházzal kezdtél dolgozni?

GL: A TÁP volt az egyetlen közösség akkor itthon, amelyik bármiféle vágyat ébresztett bennem arra, hogy lehet értelme Magyarországon maradni. Az a vágy hajtott, hogy nonkonform, kínos emberekkel barátkozzak, és egy olyan alkotóközösségben legyek, akik értik és szeretik az én furcsaságomat és legfőképpen a kelet-európai értelemben vett valódi ironikus humort.

rap: Hogyan jött létre első rendezésed, a választások előtt előbemutatott BajuSS?

GL: Történt, hogy Laboda Kornélnak és Horváth Lili Olgának egyszer csak az a belső igénye támadt, hogy írjanak egy kilencfelvonásos dadaista darabot Hitler, Sztálin, valamint közösen nevelt Bajszuk szerelmi háromszögéről. Mindezt személyesen nekem, ajándékba. Szerencsére ekkor épp elég önbizalmam volt ahhoz, hogy elkezdjek gondolkodni, hogyan lehetne ebből a „drámából” valami fura show-t csinálni. Preiszner Miklós zeneszerzővel aztán kirajzolódott egy avantgárd operába csomagolt, teljesen értelmetlen, de a látszatra sokat adó mesebeli univerzum. Ez a világ eléggé hasonlít arra a világra, amiben kénytelenek lettünk élni a 2010-es évekre. Ez elől a neopopulista rémálomvilág elől már nem lehet Amerikába menekülni.

rap: Mikor látható a BajuSS, és milyen más előadásokban vagy benne most?

GL: Alkotócsapatom, a Bíborszalon kemény munkája révén a BajuSS eddig több fejlesztési fázison esett át. Ennek köszönhetően a darab március végén vagy áprilisban nyeri majd el végső formáját, amelyet a Jurányi Ház TÁP-termében tárunk a nyilvánosság elé sztárparádéval fűszerezve. Tavasztól havi rendszerességgel fogjuk itt játszani, s a nyári Kolorádó Fesztiválon is feltűnik majd. Másik rendezésem, a Dear Future Me hazai bemutatójára április végén kerül sor. Ez az előadás Ónodi Adél, egy Berlinben élő transznemű lány evilági élményeit és fantáziavilágát dolgozza fel. Ezt a produkciót is a Bíborszalon alkotócsapata jegyzi. Színészként az Utas és holdvilágban, valamint a Stereo Akt Tisztasági festés című vadonatúj darabjában tűnök fel legközelebb a Trafóban.

rap: A Stereo Akt másféle színházat csinál, mint a TÁP. Milyen volt velük dolgozni?

GL: A Tisztasági festés nagyon izgalmas és intim anyag. Karl Ove Kanusgård Harcom című műve által inspirált hangjáték-rituálé. Szinte szótlanul, minimalista színészettel kell Szász Dániel színésztársammal egy teljes gyászfolyamatot magunkban levezényelnünk. A bemutató után februárban és márciusban végig Németországban leszek a Stereo Akttal egy, az Európia Unió potenciális jövőképeit vizsgáló új nemzetközi produkció (EU Freaks) keretei között.

rap: Milyen munkák várnak rád még az évadban?

GL: Szeretnék Párizsban tanulni az egyik legnagyobb mestertől, Philippe Gaulier-től, elkészíteni a Hajmási Péterrel közös, Jégszekrény nevű zenekarunk első videoklipjét (Hurkapálcikát eszik a nép), robogózni Yogyakartában, és látni Bayer Zsoltot, ahogy egy végtelen időhurokba gabalyodva újra és újra szembenéz a lelkiismeretével.

rap: Mi a legizgalmasabb számodra a színházban?

GL: Az, hogy jutalmazza az önazonosságot.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.