Színház

A Vígszínházat nevezi otthonának, ahonnan 2015-ben, évtizedek után távozott, mert, mint mondja, méltatlan ajánlatot kapott. A 83 éves színésszel ötvenhatról és a mai, rendszerellenes tüntetésekről, a vészkorszakról és Páger Antalról is beszélgettünk.

Nemigen van más választás, csak egy pályázat érkezett.

„És ezzel véget ért a demokrácia Oroszországban, és Oroszország feltalált egy új politikai színházi formát: a bírósági eljárásokat” – mondja a narrátor a Moszkvai perek (2014) című filmben, amelyet Milo Rau svájci művész rendezett.

Volt már kommunikációs igazgató, tévéigazgató, kritikus; írt újságot, vezetett műsort rádióban és tévében, hat éve pedig az Opera első embere, előbb kormánybiztos, jelenleg főigazgató. Eredetileg operaénekes: Ókovács Szilveszter.

Dolgozott függetlenekkel, kőszínházban, magyar szerzői filmben, sorozatban vagy éppen hollywoodi szuperprodukcióban. Nővérével, Herminával együtt évekig ők voltak a Fátyol lányok a Maladypéből.

Ő is kint volt a Szabadság téri, zajos tüntetésen: a rendszerellenes megmozdulásokról és Eszenyi Vígszínházáról, Páger bűnös múltjáról és a vészkorszakról is beszélgettünk. Ízelítő.

A táncszakmában osztottak elismerést.

Majdnem két évtizedes életműve oly stabil nézői érdeklődést, támogatást élvez, mint kevés (független és nem független) társulaté. A forma csiszolása a kezdetekben előadásról előadásra haladt, ahogy a színészek is együtt növögettek és erősödtek a pintéri életművel.

Az ArtMan Egyesület, illetve a Tánceánia előadásait azért néztem, hogy leskelődhessek, betekinthessek a sérült, illetve mozgáskorlátozott emberek, előadók világába.

„A művészet nem más, mint az ember törekvése a transzcendencia felé.”