Mire a turné Budára ért, a nagy stand up komikus rég kiszórta gyengébb poénjait a show-ból – volt idő a finomításra, Eddie Izzard 2013 óta járja a világot a Force Majeure-rel, azon is dőltünk volna, ha megosztja, melyik poén melyik városban esett ki végleg a műsorból. Így is dőltünk sok mindenen, egyedül tán I. Károly angol király viselte volna savanyú képpel a nyitópoénokat, ezek nagy része ugyanis az ő haj- és fejviseletét, illetve lefejezés utáni fej-nemviseletét vették célba. A stand up a legolcsóbb látványműfaj, áll egy pasas egy mikrofonnal a száztagú asszonykórusokhoz szokott nagy színpadon, és elképesztő verbális teljesítményének hála a lehető legszínesebb kavalkád vonul el előttünk. Luther, ahogy szélviharban igyekszik kiszögelni mind a 95 tételét. Isten, amint meglátja a fejétől megszabadított Károlyt. Liam Neeson, mint északír akcentussal beszélő Zeusz. Hogy Észak-Koreában egy léggömbfejű fiú uralkodik, nem akkora poén, de a walesi és az indiai angol összehasonlító elemzése páratlan, miként az is, ahogy Izzard a jacuzzi szó északír kiejtését (igen, már megint Neeson) ízlelgeti. Van, hogy egy poén attól lesz poén, hogy nincs kifutása, és ezt Izzard készséggel elismeri. Ez maga a tökéletes nem poén poén, egy élet munkája lehet egy ilyen váratlan gyöngyszem tökélyre fejlesztésében. Olyan is van, hogy Izzard a kifárasztásra játszik, amikor a több nyelven is vicces komikus először szólal meg csirkéül, az félsiker, a végére azonban a történelmen átvonuló csirke felnő a feladathoz. Darth Vader a Halálcsillag kantinjában igazi örökzöld; a díjlovaglás, mint tökéletesen értelmetlen emberi tevékenység a rendkívüli komikusi műgond iskolapéldája; az elitkatonaság és a transzvesztitizmus közt vacilláló Eddie kamaszdilemmái pedig egy önmagát mindenestül vállaló showman nagy és felemelő pillanatai.
Budapest Kongresszusi Központ, március 27.
