Színház

Mini Textúra

Színház

A Textúra-sorozatban eddig az volt a legjobb, hogy normál nyitvatartás után legálisan lehetett a múzeumtérben kószálni. Térkép segítségével, tetszőleges sorrendben lehetett megnézni kortárs szerzők képzőművészeti alkotásokra írt jeleneteit, miközben az ihlető műtárgy is ugyanabban a térben volt, mint a színészek. Adott idő alatt mindenki azt nézett meg, úgy és ahányszor, ahogy neki tetszett. A nagy sikerű kezdeményezés 7 és 12 év közötti gyerekeket célzó kiadása nagyon hasonló módon, de korlátozva, úgymond a kicsikhez mért módon nyújt összművészeti élményt. A színvonalas történetek előadásai között a kiegészítő, játékos feladvány teljesítése során az egész sajnos elveszti végtelenül vonzó szabadságát.

Négy műtárgy inspirálta a Pozsonyi Pagony kiadó szerzőit, a Budapest Bábszínház művészei pedig a bábos műfaj adta lehetőségek széles skáláján jelenítették meg az írásaikat az MNG harmadik emeleti, U alakú, kiürített, de részben alkalmi bábkiállítást nyújtó terében. Berg Judit, Tasnádi István és Jeli Viktória, Dániel András, illetve Kertész Erzsi történeteit fiatal rendezők vitték színre. Ám olyan, mintha kicsit felüllőtték volna a korhatár-besorolást. A Bernáth Aurél Riviérája ihlette jelenet üdítő, kortalan humorú történetként tűnik ki Bercsényi Péter rendezésében a többi közül, de a Bortnyik Sándor Zöld szamárjáról szóló epizód Szilágyi Bálint elképzelései szerint nem több cukiságnál. Tulajdonképpen mindegyik jelenet klassz a maga módján, csak aligha érdekesek egy tíz év körüli gyereknek.

Mi a célja a miniknek szóló Textúrának? Egzotikumnak egzotikum. De ha a képzőművészet közelhozása a cél, akkor érdemes lenne többre becsülni a célközönséget.

Magyar Nemzeti Galéria, március 11. Következő alkalmak: április 1., 8., 22.

Figyelmébe ajánljuk

Móricka evangéliuma

Semmi nem áll távolabb a keresztény szellemiségtől, mint a magas áhítatossági kvóciensű elmélkedések magáról a Történetről, de talán egyetlen kifejezésforma sem produkált annyi fércművet, mint a film.

Rap-szódia

Misztikus hangulat, a forgószínpadon egy kettéhasított vár, eleve ferde elemekkel, amelyek épp eldőlni készülnek. A látvány (díszlet: Horesnyi Balázs) rögtön megteremti az alapérzetet: minden szétesni látszik Veronában a két család viszálya miatt. Egy cseppnyi költőiség még így is kerül mindennek a tetejébe: égi jelenségként érkezik Júlia ágya, ahol újdonsült férjével, Rómeóval elhálhatják a nászéjszakát.

Szegvár, retúr

Még előző kötetében, a Lányos apában írta Grecsó Krisztián, hogy két évtizede az édes­apjáról szeretne írni. „Gyakoroltam, készültem, megbocsátottam, fejlődtem, aztán felejtettem, kidobtam mindent, gyűlöltem, visszaestem.”

Vissza a kenguruhoz

„Mi az a gondolati, szemléleti újdonság, amely a csalogató, modern kísérőzenén, a színes képeken, a megvalósult filmben átsugárzik? Sajnos nem több, mint hogy a Levi’s vagy a Lee Cooper márkájú farmerdzseki alatt is doboghat becsületes munkásszív” – írták találóan A kenguru című filmről 1976-os bemutatója után a Filmvilágban.