A Textúra-sorozatban eddig az volt a legjobb, hogy normál nyitvatartás után legálisan lehetett a múzeumtérben kószálni. Térkép segítségével, tetszőleges sorrendben lehetett megnézni kortárs szerzők képzőművészeti alkotásokra írt jeleneteit, miközben az ihlető műtárgy is ugyanabban a térben volt, mint a színészek. Adott idő alatt mindenki azt nézett meg, úgy és ahányszor, ahogy neki tetszett. A nagy sikerű kezdeményezés 7 és 12 év közötti gyerekeket célzó kiadása nagyon hasonló módon, de korlátozva, úgymond a kicsikhez mért módon nyújt összművészeti élményt. A színvonalas történetek előadásai között a kiegészítő, játékos feladvány teljesítése során az egész sajnos elveszti végtelenül vonzó szabadságát.
Négy műtárgy inspirálta a Pozsonyi Pagony kiadó szerzőit, a Budapest Bábszínház művészei pedig a bábos műfaj adta lehetőségek széles skáláján jelenítették meg az írásaikat az MNG harmadik emeleti, U alakú, kiürített, de részben alkalmi bábkiállítást nyújtó terében. Berg Judit, Tasnádi István és Jeli Viktória, Dániel András, illetve Kertész Erzsi történeteit fiatal rendezők vitték színre. Ám olyan, mintha kicsit felüllőtték volna a korhatár-besorolást. A Bernáth Aurél Riviérája ihlette jelenet üdítő, kortalan humorú történetként tűnik ki Bercsényi Péter rendezésében a többi közül, de a Bortnyik Sándor Zöld szamárjáról szóló epizód Szilágyi Bálint elképzelései szerint nem több cukiságnál. Tulajdonképpen mindegyik jelenet klassz a maga módján, csak aligha érdekesek egy tíz év körüli gyereknek.
Mi a célja a miniknek szóló Textúrának? Egzotikumnak egzotikum. De ha a képzőművészet közelhozása a cél, akkor érdemes lenne többre becsülni a célközönséget.
Magyar Nemzeti Galéria, március 11. Következő alkalmak: április 1., 8., 22.
