| ||
Magyar Narancs: Láttam a Szabadság téren a „Nem maradunk csendben” tüntetésen. Mi vitte ki?
Harkányi Endre: Nem maradhatok otthon és nem maradhatok csendben én sem, amikor olyan dolgok történnek, amik arra késztetnek, hogy kimenjünk az utcára. Jó volt kint a fiatalok között. Volt egy kis déjà vu érzésem. ’56 első napjainak hangulatára emlékeztetett. Az akkori, kezdeti eufóriát éreztem újra. De azt is tudom, hogy az az eufória mibe torkollott és mi lett a békés felvonulásunkból. Tudom, mi történik, amikor eldördül egy fegyver, amikor egymásnak esnek az emberek. Hogy most mi fog történni, azt nem tudom. Remélem, nem lesz baj. Valahogy átvészeljük ezt is. Az én életem is mindig arról szólt, hogy mindent át kell vészelni. A második világháborút, a holokausztot, ötvenhatot, a szüleim elvesztését, mindent. Azt is átvészeltem, hogy nemrég ott kellett hagynom a Vígszínházat. Pedig az is az otthonom volt.
Köves Gábor Harkányi Endrével készített interjúja a ma megjelent, friss Magyar Narancsban olvasható.
