Vass Imre taking place című performansza a néző és az előadó színházi viselkedésének vizsgálatán alapul. A koncepciót összefoglaló angol cím két jelentése – valami történik épp, illetve helyet foglalni – jelöli ki a belső monológok és a mozdulatok, illetve az interakciók értelmezési lehetőségeit. A koreográfus és alkotótársai – Vadas Tamara és Szeri Dávid táncosok, valamint Somló Dávid, aki több mint zenész – mindezt a tér, a test és a hang kontextusába helyezik, hogy semmiképpen ne legyen egyszerű a helyzet, viszont biztonságos legyen a közeg, amelyben ezekkel a korántsem egyértelmű kérdésekkel foglalkozhatunk. Kimerítő feladat: a befogadónak meg kell értenie valamit, ami az alkotás folyamatáról és ugyanakkor önmagáról szól, ráadásul a szöveges segítség is kevés hozzá. Az a minimum, hogy nem székbe süppedős élvezetet jelent.
Viszont amikor a sok különböző lehetőségből, bizonyos kitüntetett pillanatokban mégis megteremtődik valamiféle konkrétum, az sokkal hátborzongatóbb élmény, mint a készen kapott gyönyörűség. Az előtérben, az előadás előtt játszódó prológust kísérő kézjáték az előadás közepén nyert igazán értelmet, egy másik kép-hang-tánc kollázs közepén. Nyilvánvalóvá vált, hogy a tánc ismétlődő mozdulatai, a hangszekvenciák és a feliratok között simán lehet ilyen saját filmeket, pillanatnyi értelmezéseket gyártani. Aztán ezek hamar szerte is foszlanak, és ettől a bizonytalanságtól olyan elviselhetetlen is lesz az egész. Kényelmetlen színház.
MU Színház, március 19.
