Tánc

Vass Imre taking place

  • - sisso -
  • 2017. május 13.

Színház

Vass Imre taking place című performansza a néző és az előadó színházi viselkedésének vizsgálatán alapul. A koncepciót összefoglaló angol cím két jelentése – valami történik épp, illetve helyet foglalni – jelöli ki a belső monológok és a mozdulatok, illetve az interakciók értelmezési lehetőségeit. A koreográfus és alkotótársai – Vadas Tamara és Szeri Dávid táncosok, valamint Somló Dávid, aki több mint zenész – mindezt a tér, a test és a hang kontextusába helyezik, hogy semmiképpen ne legyen egyszerű a helyzet, viszont biztonságos legyen a közeg, amelyben ezekkel a korántsem egyértelmű kérdésekkel foglalkozhatunk. Kimerítő feladat: a befogadónak meg kell értenie valamit, ami az alkotás folyamatáról és ugyanakkor önmagáról szól, ráadásul a szöveges segítség is kevés hozzá. Az a minimum, hogy nem székbe süppedős élvezetet jelent.

Viszont amikor a sok különböző lehetőségből, bizonyos kitüntetett pillanatokban mégis megteremtődik valamiféle konkrétum, az sokkal hátborzongatóbb élmény, mint a készen kapott gyönyörűség. Az előtérben, az előadás előtt játszódó prológust kísérő kézjáték az előadás közepén nyert igazán értelmet, egy másik kép-hang-tánc kollázs közepén. Nyilvánvalóvá vált, hogy a tánc ismétlődő mozdulatai, a hangszekvenciák és a feliratok között simán lehet ilyen saját filmeket, pillanatnyi értelmezéseket gyártani. Aztán ezek hamar szerte is foszlanak, és ettől a bizonytalanságtól olyan elviselhetetlen is lesz az egész. Kényelmetlen színház.

MU Színház, március 19.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.