E sorozatban a Közép-Európa Táncszínház egy-egy tagjára készítenek szólókoreográfiát ismert fiatal koreográfusok, meghívásos alapon. A tárgyalt fejezetet – egy este két koreográfia – Réti Anna és Hód Adrienn jegyezte.
Réti Lépcső című előadása Hargitai Mariann táncosra készült, mégsem kifejezetten az ő személyiségéből épült fel, hanem Halasi Zoltán direkt ide írott versére, amit lenyűgöző fizikai teljesítménye mellett végig mantrázott az előadás alatt a hősnő. Ettől és a színpadot borító fekete lufiktól is valami nyomasztó monotonitás ülte meg a teret – ez szándékosan szerkesztett koncepció volt ugyan, de a gyakorlatban a táncos alig is tudott megküzdeni vele. A matematikai pontossággal elgondolt mű közepében egyedül állt az előadó, és ez, bár gyönyörű képnek tűnt, távoli maradt.
Az est második felében látható szóló, az Uraim! egy a kortárs táncban (is) régóta hiányolt téma köré rendeződött: a férfiszemélyiség összetettségéről szólt Ivanov Gábor figurájára felépítve. Hód Adrienn hagyta beszélni a táncosát, aki egyedül volt a színpadon, de számtalan figurát megjelenített. Portrék egy férfiról, akinek allergiája van, aki gördeszkázik, aki táncol, aki katona, aki mindezt meséli valakinek, és saját beszédének ritmusa, hangsúlyai mentén alakulnak, mégpedig bravúrosan a mozdulatai. A szövegelés, a dinamikus mozgás, a filmes hangbejátszások és egy élő kutya szerepeltetése a színpadon, már-már parodisztikusba fordítja az előadást. Necces, de komplex monodráma.
Bethlen Téri Színház, március 18.
Lépcső:
Uraim:
