Gyarmati Fanni az Öt Templom Fesztiválon

rés a présen: Miről szól az Öt Templom Fesztivál?

Hámori Gabriella: Győrben egyetlen utcában öt történelmi vallás temploma helyezkedik el egymás szoros közelségében. Szerb ortodox, zsidó, evangélikus, katolikus és református közösségek évszázadok óta egymást segítve élnek itt, a fesztivál ezt a sokszínűséget hirdeti és hangsúlyozza. Tavaly életre szóló élményben volt részem.  A zsinagógában egy lengyelországi zenekar zseniálisan sokrétü zenéjét hallgattam, utána átsétáltam a református templomba Szabó Balázsék koncertjére, ami szintén elsöprő erejű volt.

 

Fotó: Németh Dániel

rap: Milyen előadással veszel részt a programban?

HG: Egy monodrámával Seres Tamás rendezésében. Tavalyi bemutató a Gyarmati Fanni naplója, amely Fischer Iván Lakásszínháza számára készült. Nagyon szereti a közönség, úgy érezzük, erős lett, kaptunk is egy másik felkérést. Fischer Iván ötlete volt, hogy dolgozzuk fel Andrássy Katinka naplóját, Budapesten ősztől fogom játszani az Adrássy úti lakásban és remélhetőleg a jövő évi Öt Templom Fesztiválra megint eljutunk vele. 

rap: Mi érintett meg Gyarmati Fanni személyiségében?

HG: Elsősorban a leplezetlen őszinteség amiből kiderülnek a folytonos mardosó kételyek. Az ember valahogy nem így képzelné el őt a fenntmaradt fotók és a Radnóti versek alapján. Valahányszor elkezdem az előadást tudom, hogy szilárd jellemet játszom de mégis csak fel kell ülni egy érzelmi hullámvasútra, ami ahogy egyszer írja a "a kor, elmúlt és folyton meglévő bajok" terméke. Igyekeztem mindehhez nem színésznőből közelíteni és nem a szakmai eszköztáramat puffogtatni. Annyira mélyen érint Gyarmati Fanni teljes kitárulkozása, Radnóti Miklós iránt érzett szerelem, a kor irodalompolitikai körülményei az ebben való lavírozás és annyira elsöprően jelen van a mindennapokban a történelmi kataklizma, hogy ezt az előadást csak emberségből lehet végigcsinálni. Ezt a közönség is érzi. Előadás után mindig maradok beszélgetni, nagyon megnyílnak ilyenkor az emberek. Ez a történet mindenkire erős hatást tesz.

Van olyan program, amelyre elmennél még a fesztiválon?

HG: A Szent és Profánt, a Szent Efrém Férfikar és Háy János költő közös estjét nagyon megnéztem volna, de sajnos éppen egyidőben van az előadásommal. A csehországi Studio Damuza Anna Karenina-feldolgozása érdekel, és itt lesz megint a tavalyi lengyel zenekar egy másik műsorral, őket is örömmel nézném újra, és ajánlom mindenkinek. Lesznek előadások, amelyeket a budapesti közönség ismerhet. A Tünet Együttes a Sóvirágot a győri zsinagógában játssza, a hely szelleme biztosan különleges atmoszférát teremt majd az előadás köré, Szamosi Zsófia Maléter Pálnéról szóló monodrámáját a Menház kamaraszínpadán, ugyanott, ahol majd én is fellépek.

rap: Még hol láthatunk téged?

HG: Az Örkény Színház, ahol a legtöbbet játszom, most kitelepült a Városmajori Színpadra, mivel a nézőterünket őszig teljesen felújítják. Aki idén még nem látta, jöjjön el a József és testvéreire vagy a Három nővérre. Emellett Ugron Zsolna Hollóasszony című könyvéből készülő estre készülök, ami a Várkertben lesz május 30.-án Seres Tamás rendezésében.

rap: Mikor voltál utoljára templomban?

HG: Evangélikus családba születtem, Szarvason az utcában szinte bármelyik házba bármikor bekopogtathattam kisgyermekkoromban, az idős asszonyok tisztaszobái telis-tele voltak bibliai témájú festményekkel, így engem Keresztelő Szent János és Jézus akkor jobban érdekeltek, mint a Depeche Mode. Kerestem a hitet, bámultam a képeket, képzelegtem. Közvetlenül mellettünk Melis György operaénekes testvére, Jutka lakott. Nagyon szerettem átszökni hozzá. A szobái falain, óriási fotókon, Melis György különböző szerepeiben nézett rám szigorúan festett arcával, ezek közé a képek közé pedig rengeteg szentkép vegyült. Akkor vettem először azt az üzenetet, hogy a művészet nem más, mint az ember törekvése a transzcendencia felé. Ilyen értelemben persze a színház is templom, így mindennap templomba járok.