Színház

Kortárs tánc és opera tömény, asszociációs útvesztőkkel, nehéz referenciákkal telerakott, posztmodern töredezettségű előadás, amely elsősorban az A. E. Bizottság Jégkrémbalett és Kalandra fel című lemezeinek dalaira épül.

Van itt a sarkon nekünk - akik itt lakunk a faluban - egy "házi" hajléktalanunk. Zolit mindenki ismeri, immár a barátnőjét is; néha egymás közt keresünk nekik alkalmi munkát, a környékbeli boltokból, éttermekből enni kapnak, és nyilván inni is, hisz máshogy hogyan is lehetne ezt kibírni.

Tavaly év elején botrányoktól nem mentes, de az "átlagosnál" mégis békésebb pályáztatási folyamat során, egy hattagú rendezőtanács élén lett a miskolci színház igazgatója. Az első évad után beszélgettünk vele a politikusok elvárásairól, merész és kevésbé merész bemutatókról, és arról, hogy a közönséget nem nevelni kell, csak világosan fogalmazni neki.

Tegnap közel húszperces vastapssal búcsúztatta a tizedik, végső Mephistót a Nemzeti Színház közönsége, ami az Alföldi-éra legutolsó előadása volt.

Ha valamilyen különös véletlen folytán leszállna Budapesten egy, az operakultúra iránt érdeklődő földönkívüli, nem kétséges, hogy elsőre körültekintve bizonyosnak vélné: hazánkban valóságos Richard Strauss-kultusz tombol.

Fehér a padló, fehér a négy síkra osztott játéktér minden fala, fehérek a síkokat elválasztó tolóajtók: fehér dobozban játszódik a sepsiszentgyörgyi A fösvény, Bocsárdi László rendezése. Bartha József díszlete leginkább tér - alig néhány tárgy bukkan fel, ha nagyon muszáj. Éppen ezért domináns elem a leghátsó, tükörrel lezárt traktusban egy jókora, fej nélküli szobor (tán a milói Vénusz mása?), a feje helyén lámpaernyővel, és a földhányás, amely Harpagon pénzesládikáját rejti, míg ki nem lopják onnan.

A Pianínó című esten Szép Ernőként lép a Katona József Színház alagsori kisszínpadára. A szövegeket Benedek Miklóssal, a rendezővel együtt válogatta, de a kutyája is nagy szakértő.

Szombat este egy utolsó Mephisto-előadással lezárult a Nemzeti Színház Alföldi-korszaka. A jeles napon Stohl András nyomába szegődtünk: fotógalériánkban megnézhetik, hogyan jut el a színész a borotválkozástól Hendrik Höfgen végső színre lépéséig.

A Kossuth-díjas színművészt arról kérdeztük, hogy miért vállalta el minden különösebb rábeszélés nélkül a Börtönszínházak Országos Találkozójnak zsűrielnöki tisztjét.

Mi van, ha a közönség nem veszi a lapot? Kell-e félteni az Örkény Színházat a politikától? A Jászai-díjas színművésszel a POSZT-on beszélgettünk, a több díjat is nyert Peer Gynt-előadás után.

Megtartották az Alföldi Róbert vezette színház utolsó bemutatóját, Klaus Mann Mefisztó című regényének színpadi adaptációját, az új Nemzeti ötezredik előadását. Fellélegezhet a hatalom: hál' isten, itt a vége. És aki a képviselői közül odamerészkedett (örülni? kárörvendeni?), hát legalább látta, mit mutat a tükör.

Alföldi Róbert utolsó rendezése a Nemzetiben, Stohl életének legnehezebb szerepe. A Mephisto apró megalkuvásokkal, kis lépésekben elbukó színészsztárja, Hendrik Höfgen példája anélkül aktuális, hogy a darab erős politikai utalásokkal élne.

A történet ismerős lehet bárkinek, ha nem az eredeti Pintér Béla-darabból, akkor a magyar balladákból, szappanoperákból vagy a közéleti személyiségekről szóló híradórészletekből. Esküvőre készülődik a család, csontvázakkal (ez esetben egy egész disznóval) a (hűtő)szekrényben.