Színház

Proszektúrától fogantatásig

Kerékgyártó István: Rükverc

  • Csáki Judit
  • 2013.06.30 12:05

Színház

Van itt a sarkon nekünk - akik itt lakunk a faluban - egy "házi" hajléktalanunk. Zolit mindenki ismeri, immár a barátnőjét is; néha egymás közt keresünk nekik alkalmi munkát, a környékbeli boltokból, éttermekből enni kapnak, és nyilván inni is, hisz máshogy hogyan is lehetne ezt kibírni.

Nem tudom, milyen gyerekkora volt Zolinak; mondták-e neki, hogy gazdag, sikeres, egészséges élete lesz, és vajon volt-e módjában tenni is ezért. Kerékgyártó István Rükverc című novellafüzérében visszafelé - a részegen halálra fagyott hajléktalan utolsó állomásától, a proszektúrától kezdve - követi nyomon az ő hajléktalanja, Vidra Zsolt életét; ebben látta meg Máté Gábor, a darab rendezője egy akárkitípusú színmű lehetőségét. És azt, hogy a Katonának dolga van ezzel a témával, a dolga pedig az, hogy a színpadon beszéljen róla, a nyilvánvalóan nem hajléktalan közönségének, nekünk.

Kerékgyáró könyvében nem mindegyik novella jó, vagyis a kötet nem egyenletes; vélhetően azért nem, mert az alapötlet - hogy ugyanis visszafelé megyünk az időben, és a perspektíva egyre tágul, nem pedig szűkül - kikövetelte a maga állomásait, nemcsak a jó történeteket. Radnai Annamária az erősen párbeszédes prózában megtartotta - illetve megszerkesztette - a narratív átkötéseket, és az egészet elhajlította az irónia felé, ügyesen elkerülve ezzel a melodráma csapdáit.

Ez persze már Máté Gábor rendezése is, aki elsősorban ezt a bizonyos emblematikusságot hangsúlyozza a történetben - az egyénítést a főszereplőre bízza-terheli. Mert ennek van értelme: amikor a nagyon egyéni élethelyzetek és sorsfordulatok tipikus - mondhatnám sematikusnak is - gyökereit látjuk meg, azokat a pontokat, ahol még másként is lehetett volna, de mégis ez lett, ami. Ahol és amikor az élethelyzetek és fordulatok már a mieinkre hasonlítanak. Na, akkor összetalálkoztunk. A figurák, amelyek szegélyezik ezt az utat, nem véletlenül viselik pólójukon a szerepet (csak nagy ritkán a nevet): anya, apa, gazdag, nővér, kertész, utas, eladó - velük mind van-volt-lesz dolgunk.

Cziegler Balázs díszlete elsősorban maga a tér: egy jókora "tescós" szatyor, a maga lehasznált, hajléktalanított változatában. Ebben játszódik minden jelenet, díszletként mindössze néhány bútor és a kellékek sorakoznak a sarokban. Kovács Andrea jelmezei-pólói is mutatják az idő visszafelé múlását: egyre tisztábbak lesznek, míg végül a tapsrendben hófehér pólón a színész neve szerepel.

A stilizált formanyelven megszólaló előadásban ki-be járkálnak számos szerepükből a színészek, akik olykor, míg forog visszafelé az idő és a magnószalag, átrendezik a színpadot, máskor saját hangjukon átkötnek a következő jelenetbe - de legtöbbször a Vidra életét szegélyező "tőalakokat" hozzák. Mert persze hogy az anyját látogató, de előtte még a falusi kocsmába beugró Vidra karikatúraszerű kocsmaközönséggel találja magát szemben - és ez pompás lehetőség Szacsvay Lászlónak, Kovács Lehelnek és Mészáros Bélának egy-egy típus sűrített színre fogalmazására. Bodnár Erika az előadás elején ugyancsak tipikus hajléktalan asszonyt hoz be - de például amikor Vidra megbomlott elméjű anyját játssza, aki egy fotelbe belegyógyulva dédelgeti a macskáját, akkor egy másik - nem kevésbé dicstelen - sors végállomását látjuk. Lengyel Ferenc a legsofőrebb sofőr és király a biztonsági őrök népes családjában. Borbély Alexandra fiatal anyájának csapás a gyerek, Pelsőczy Réka Vidra felnőtt lányának szerepében megrendülten mond le az apjáról, Pálmai Anna az "örök" nővér, Dankó István ugyancsak örök untermann. Szacsvay mint öreg pedofil egyszersmind a szeretetéhséget és egy újabb életkudarcot, egy másfajta nyomort is megjelenít. Hibátlan összjátékuk kíséri Vidrát a proszektúrától a fogantatásig.

Hol csúszik el végleg, élete melyik fordulójánál siklik kényszerpályára egy "akárki" élete; hol dől el vajon, hogy ez a Vidra nevű pasas nem ül ott a Kamra nézőterén, hanem őt nézzük mi, akik nem is hinni, hanem tudni szeretnénk, hogy nem véletlen ez a szereposztás. Nos, ennek a tudásnak a vigaszát Máté rendezése nem kínálja nekünk, akárhány olyan epizódon kergeti végig antihősét, amely velünk például nem esett meg.

Mert Bán János, aki Vidra életének második felét játssza, eljut időben visszafelé egy nem nagyon szerencsés, de azért létező egzisztenciáig: feleség, gyerek, munka. Bán eleven apróságokkal - a beszéd, a tartás, a mimika "fölépülésével" - érzékelteti bravúrosan ezt az utat, mígnem harmincéves korához elérve fia, Bán Bálint e. h. veszi át a szerepét, míg ő maga a fiatal Vidra álmodozó-börtöntöltelék apját játssza. Bán Bálint a felnőtt Vidra szerepében még túlságosan gyerek, de többi jelenetében ügyesen játszik.

És nem, nem a szocializmus "szűk levegője" üli meg a játék- és nézőteret, noha a darab jelentős része akkor játszódik. Hanem egyfelől a Vidra tipikus sorsa, másfelől a mi tipikus sorsunk. Amelyek az utcán, az aluljárókban találkoznak, és szépen elmennek egymás mellett.

Kamra, május 22.

Neked ajánljuk

„Félig-meddig röhögtem”

  • Soós Tamás

Rapben ritkán hallani ennyire zavarba ejtő érzelmességet, amelybe mégis rengeteg ön­irónia vegyül. A Take Me Please című, Friss Hús-nagydíjas kisfilmjéről ismert animátor, Hegyi Olivér nemrég adta ki első, punkosan nyers lemezét Sírunk és nevetünk címen, s a korong generációs látleletnek sem utolsó. Ön­ostorozó szövegekről, a harmincpluszosan kezdett rapkarrier előnyeiről, és arról a politikai szakadékról is beszélgettünk, ami a Fidesz-szavazó szülőktől választja el a korosztályát.

Odalent, a fenéken

  • Bacsadi Zsófia

Jimmy McGovern és a BBC háromrészes drámasorozata nem bíbelődik sokat az expozícióval: egyből behajítja nézőjét az addig büntetlen előéletű Mark Cobden (Sean Bean) börtönfelvételi procedúrájába.

Kebabpizza

A podcast a hangzó újságírás gonzója vagy punkja, s hogy ez felszabadító megújulása, vagy épp válságtünete, hovatovább hattyúdala-e az audiozsurnalizmusnak, az továbbra is a befogadói ízlésen múlik. Az mindenesetre kétségtelen, hogy ami izgalom ma ebben a műfajban vagy műnemben lehet, az leginkább a podcast háza táján keresendő.

Verseny, társakkal

A járványadatok ismeretében fölöttébb abszurd és érzéketlen dolog lenne Beethovent megtenni 2020 nagy vesztesének, de tény, hogy a komponista emlékéve jócskán megsínylette a (kultúr)élet leállását.

Helyzetgyakorlatok

  • TPP

Pályaindító film volt a Rengeteg, eredeti, szokatlan, izgalmas. Hét, egymással közvetlenül össze nem függő etűd, hét, visszatérő kört le­író párbeszéd, hét, ítéletalkotó reflexeinket próbára tevő, nyitott befejezésű, ám önmagukba zárult világok találkozásra való képtelenségét megjelenítő szituáció.

„A pénz nem elég”

Megkerülhetetlen gyűjtő, a magyar kultúra egyik legbefolyásosabb szereplője. Egyebek mellett gyűjteményépítésről, a Centre Pompidou akvizíciós bizottságában vitt szerepéről és a Magyar Nemzeti Bank műtárgyvásárlási tanácsadójának a feladatairól kérdeztük.

Pogromok alulnézetből

Apor Péter legfőbb kutatási területe Kelet-Közép-Európa kultúrtörténetének vizsgálata a 20. század második felében, a térség nemzetközi folyamatokban betöltött szerepének áttekintésével kiegészítve.

Városvarázs

  • Sándor Panka

Pelsőczy Réka rendezése felvillantja a lehetőséget, hogy milyen is lenne, ha friss szemmel, turistaként tekinthetnénk Budapestre.

Komisszárkultúra – I. rész

  • Farkas Zsolt

Kulturális hadviselés hosszú távú politikai program- és stratégiajavaslat a „NER” (Orbán-Fidesz) számára, hogyan kell a magyar közintézményrendszer totális bürokratikus fideszesítését betetőzni a kultúra és az oktatás minden résztvevője, és végső soron mindenki gondolkodásának fideszesítésével.

Géppuskával Bodri ellen

Gyakori, hogy a szomszédban kutyás, macskás, netán kígyót tartó ember lakik, de mi a teendő, ha a lakóközösségből valakit sérelem ér? Milyen írott és íratlan szabályok szerint zajlik a kisállatos együttélés a társasházakban?

Eszi, nem eszi

A világon előállított összes élelmiszer egyharmada hulladékká válik, mielőtt a termelőtől a fogyasztóig jutna. Az élelmiszer-pazarlás Magyarországon is jelentős, de jó néhányan vannak, akik megpróbálnak tenni ellene.