Színház

Parasztopera

  • Sisso
  • 2013. június 16.

Színház

A történet ismerős lehet bárkinek, ha nem az eredeti Pintér Béla-darabból, akkor a magyar balladákból, szappanoperákból vagy a közéleti személyiségekről szóló híradórészletekből. Esküvőre készülődik a család, csontvázakkal (ez esetben egy egész disznóval) a (hűtő)szekrényben.

A fiú, aki házasodik, leginkább a saját mostohahúgába szerelmes, de a leendő ara már terhes, a húgot meg eladta a papa az állomásfőnöknek egy hold szőlőért. Viszont az örömszülők sem boldogok. Leendő anyósék házassága romokban, a háttérben egy legendás, cowboyként emlegetett idegen, az örömszülők vagyonához pedig vér tapad, nem is akármilyen...

Pintér Bélának sokszor felrótták, hogy nem drámaíró, mert szerzői-rendezői színházában a próbafolyamat alatt írja a szövegkönyvet. Parasztopera című előadása lett az első, amelyet újragondoltak. Először Mohácsi János, most pedig Szikszai Rémusz rendezte meg a saját verzióját - utóbbi a határon túl készítette el erdélyi folkmuzsikán és barokk operákon alapuló népies-zenés krimiballadáját. Tudatosan nem nézte meg az eredeti verziót, a temesvári színészek sem látták, és ez egészen különössé tette az előadást azok számára is, akik ismerték a korábbit. Feszült a cselekmény, kevés a geg, a szövegi poénok viszont ütnek, és az énekbeszédről is kiderül, hogy nem szimpla dolog, inkább tiszta éneklés. Darvas Benedek zenéi és Pintér szövegei valóságos kamaraoperává szerveződnek, a balladát átüti a rögvalóság - az ősök bűneit, felelőtlenségét nem fedheti itt homály.

A végzet ott áll a színpadon az elejétől fogva: Mátyás Zsolt Imre halálnak van öltöztetve, ő vezényli a boldogtalanságot (meg kiváló udvari zenekarát). Románok és magyarok együtt nézik a lagziból halotti torba hajló népünnepélyt, és mindenkinek az jár a fejében, hogy a tiszta kommunikáció: alapvetés. Nem visszaélni, hanem élni kell okosan.

Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár, április 19.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.